Az Eysenck- modell

Tizedik alkalommal olvashatnak az ön- és partnerismeret elsajátítását megkönnyítő tipológiákról. A könnyebb összefoglalás és szemléltetés érdekében egy olyan ábrán tanulmányozhatják az eddig kifejtetteket, amely szinte minden fontosabb osztályozást tartalmaz. Készítője Eysenck angol pszichológus, a szakma egyik nagy integrátora.

A belső kisebb körben a Hippokrátesz, majd Galeneus műveiben megfogalmazott, általam a közelmúltban Kant interpretációjában ismertetett négy temperamentum látható, mint a személyiség-tipológiai iskolák alapja. E tipológia megalapozottságát jellemzi, hogy a 20. században Wundt, a kísérleti pszichológia megalapítója modern lélektani alapvetést adott erről a típustanról, a neuro-fiziológus Pavlov (a feltételes reflex egyik válfajának kidolgozója) pedig ideg-élettanilag igazolta a vérmérséklet-típusokat. A kördiagram vízszintes tengelyén a Jung által kidolgozott introvertált – extrovertált személyiség-dimenzió látható, ily módon is jelezve, hogy e dimenzió (mint legutóbb is írtam) a két-két temperamentum „összevonásával” keletkezett.

Az ábra függőleges tengelyének két végpontja a stabil – kiegyensúlyozatlan típus-párt mutatja, Eysenck felfogása szerint nem körülhatárolt osztály tagjainak tekintve e típusokat, hanem csak a dimenziók, illetve kontinuumok végpontjainak. Láthatjuk, hogy minél stabilabb (vagy kiegyensúlyozatlanabb) valaki, annál kevésbé jellemző rá, hogy intro- vagy extrovertált – és ez persze fordítva is igaz: minél intro- vagy extrovertáltabb egy személy, annál kevésbé jellemzi őt, hogy stabil-e vagy kiegyensúlyozatlan.

Érdemes ugyanakkor egy-egy jelző mentén figyelemmel kísérni, hogy a stabilitás  csökkenésével milyen minőségek mentén válik az illető extro- vagy introvertálttá – és az intro- vagy extrovertált ember milyen tulajdonságok következtében válhat kiegyensúlyozatlan személlyé. Nézzük most meg az ábrát. A függőleges tengely alsó és felső végpontjához – képzeletben – el tudunk helyezni még néhány olyan személyiség-dimenziót, amely azért nem szerepel az Eysenck modellben, mert annak elkészítésekor még nem volt kidolgozott.

Az ábra  aljára helyezhetjük el – gondolatban – belső kontroll attitűddel és legtöbbször facilitáló szorongással  jellemezhető személyeket: ők is stabilak, és (annak függvényében, hogy intro- vagy extrovertáltak) a „nyugodt” és a „kiegyensúlyozott”, illetve a „vezetőképes” és a „gondtalan” jelző illik rájuk.