A négy temperamentum

Az előzőleg bemutatott indiai ayurvéda a hármasság jegyében osztályozta az embereket, a görögök temperamentum-típusai négyféle személyiséget különböztetnek meg a legfontosabb négy testnedv: a vér, a nyák, az epe és az ún. fekete epe alapján.

            A továbbiakban nem kisebb formátumú ember, mint a filozófus Immanuel Kant értelmezése alapján mutatom be ezt a négy személyiség-típust.

                        A szangvinikus vérmérsékletű  ember (ezzel a jelzővel fordítjuk a temperamentumot) „gondtalan, reményekkel teli, nagy jelentőséget tulajdonít minden pillanatnyi elfoglaltságának, azonban a következő pillanatban megfeledkezik az egészről. Barátkozó, részt vesz a tréfában, semmit sem vesz túl komolyan. Sok barátja van. Szokásos hibáitól nehéz eltéríteni. A munkába könnyen belefárad, könnyen megúnja. A kitartás nem erőssége” – zárul Kant ismertetése.

                        A kolerikus típusú emberekről a következőket mondja Kant: „Forrófejűnek tartják őket. Könnyen lelkesednek, de könnyen le is higgadnak, ha ellenfelük feladja. Ellenfél hiányában nyugtalanokká válnak. Aktivitásuk hirtelen, de nem tartós. Szorgalmasak, de nem szeretik a munkát, mivel nem kitartóak. Szeretnek parancsolni, mások utasításait azonban nem veszik komolyan. Szeretik a látszatot, a fényt, a formalitásokat, büszkeséggel és önmaguk szeretetével teltek. Szenvednek, ha igényeik visszautasítással találkoznak.”

                        A flegmatikus típus – Kant szavai szerint – így jellemezhető: „A flegma az érzelmek hiányát jelenti, nem pedig a lustaságot. Nem mozog túl gyorsan, sem túl lassan, azonban kitartó. Lassan melegszik fel, de lelkesedése sokáig megmarad. Cselekvéseiben elvek irányítják, nem pedig ösztönök. Nem óvatosan ravasz, inkább bölcs. Megértően foglalkozik más emberekkel. Véleményének oly módon szerez érvényt, hogy a célokat szem előtt tartva, azt a látszatot kelti: engedett másoknak.”

                        A melankolikus vérmérsékletű emberek (ugyancsak Kant megfogalmazása szerint) „nagy jelentőséget tulajdonítanak minden őket érintő dolognak. Mindenütt felfedeznek valamit, ami okot adhat szorongásra. A különböző élethelyzetekben először a nehézségeket veszik észre. Nem ígérnek könnyen, s alaposan meggondolják: be tudják-e majd tartani ígéretüket. Aggasztja őket a más emberekkel való kapcsolat, gyanakvóak és félénkek… a boldogság elkerüli őket”.