„Még nem elég „- a költészet mágiája
Ahogy az embernek van kedvenc évszaka, kedvenc színei, hobbija, ugyanúgy kell, legyenek kedvenc könyvei, zeneművei és versei.
Bár sosem voltam jó versmondó, mert világéletemben utáltam szóról-szóra megtanulni valamit, a versek, épp úgy, mint a zene és az irodalom mióta az eszemet tudom fontos elemei életemnek. Egy-egy vers, regény, vagy zenedarab visszatérő motívumként, szinte mindig új értelmezést jelentve, más-más hangsúlyt adva élethelyzeteimnek megnyugtattak, vagy éppen inspiráltak.
Az ősz nem a kedvenc évszakom, de alapjában véve nincs vele semmi bajom. Vannak elemei, amiket még szeretek is, és melankólia helyett inkább valamiféle spirituális életérzés lesz ilyenkor rajtam úrrá. S előjön a költészet. Pontosabban a versek. Tanács és példabeszéd helyett ilyenkor gyakran vers és irodalmi idézetekkel kergetem az őrületbe barátaimat, családtagjaimat. Így aztán a minap is, mikor levertségről, melankóliáról esett szó, azt ajánlottam valakinek, vegye elő
Váci Mihály: Még nem elég című versét. Megrökönyödve nézett rám: hiszen az egy forradalmi vers! Nos kétségtelen, hogy 1956 november 2-án jelent meg először nyomtatásban az Irodalmi Újságban, az október 23-i forradalom emlékére.
De, mint minden klasszikussá váló mű, ez a vers is attól csodálatos, hogy mindenkihez is szól, és ugyanakkor kinek-kinek egyénileg is, életkorhoz, élethelyzethez igazodva.
Letört vagy, mert nem megy a munka, vagy nem kaptad meg azt állást, amire vágytál? Neked írta a költő az első versszakot!
Tervezgeted a jövődet, vagy tépelődsz, mit is tegyél egy új élethelyzetben? Olvasd el a második versszakot!
Sőt részben a harmadik is Neked szól.
Ha pedig éppen egy új vállalkozást akarsz elindítani, akkor az egész harmadik versszakot Neked írta a költő.
Igazán kedvencem a negyedik versszak. Különösen ma, amikor az egoizmus, az intolerancia egyre erősebb, amikor sokan megfeledkeznek arról, ami emberré teszi az embert – az empátiáról.
Az utolsó versszak kétségtelenül a legpolitikusabb színezetű. Ám éppen ma, amikor annyi politikai torzsalkodásnak vagyunk szem- és fültanúi, sőt szenvedő alanyai, nagyon is megszívlelendők Váci Mihály sorai a jelenlegi és a majdani politikusoknak.
Hozzászólás zárolva.