„Két önzés titkos párbaja”

Az idézet az alcímben Szabó Lőrinctől való. A Semmiért egészen – rá nagyon jellemző – című versében annak az Erzsébetnek írta ezeket a szavakat, akivel huszonöt éven keresztül volt viszonya (miközben mindketten házasok és szülők voltak), és akitől még a nő halála sem tudta elválasztani. 120 klasszikus szonettet írt a költő a gyászévben, s ezzel a most már minden olvasó számára érthető címmel adta ki: A huszonhatodik év, alcíme: lírai rekviem százhúsz szonettben (tudják: magyar- és erőszakos is vagyok…).

            Egy nagy ugrás következik: Timothy Learytől, a múlt század s talán az egész pszichológia- és pszichiátria-történet egyik legnagyobb formátumú alakjától idézem ide az általa kidolgozott és jelenleg világszerte alkalmazott interperszonális (=személyközi) tipológia és diagnosztika koordináta-rendszerét.

Ennek x tengelye a love-hate (=szeretet-gyűlölet /finomabban: közeledés-távolodás/), y tengelye pedig a dominancia-szubmisszió (=uralkodás-önalávetés) mentén jellemzi az emberek tudattalan interperszonális attitűdjeit.

Hogy hogy kerül ez ide?

Mindnyájunkról képezhető (többek között) egy olyan értékpont is, amely megmutatja, hogy milyen távolságra helyezkedünk el a két tengelytől. Példánknál maradva, ez a pont mutatja hogy miközben uralkodni igyekszünk, vagy éppenséggel önalávető magatartást tanusítunk, pozitív érzelmek vezérelnek bennünket – ez az utóbbi jó esetben mindig jellemző a szerelmesekre.

Vagyis ez a pont  mindig az ábra jobb térfelén marad, amíg tart a szerelem, ott jelzi ugyanis az L a szeretetet (finomabban a közeledést). A jobb térfélen marad tehát a pont, de ideális esetben mozog. S teszi ezt annak függvényében, hogy átvesszük (elfogadjuk) a vezetést, vagy átadjuk (lemondunk róla): önként és dalolva, mert tudjuk-érezzük, hogy ez a pillanat a partnerünké, mert ebben ő a jobb, az ügyesebb – vagy azért,  mert azt látjuk-érezzük, nagyon szüksége van most sikerélményre…

Itt és így kapcsolható Szabó Lőrinc Timothy Learyvel.