Emlékezzünk Cserháti Zsuzsára!

Két éve a kereskedelmi tévécsatornák adásukat megszakítva kürtölték világgá Cserháti Zsuzsa halálhírét. A média hetekig kiemelt helyen foglalkozott az énekesnővel, elmondták, megírták, hogy micsoda szegénységben élt, életének legbensőségesebb titkaira is fény derült – több esetben jócskán ki is színezték a történeteket, ahogy már megszokhattuk. Zenésztársai elismeréssel nyilatkoztak róla. Azok is, akik korábban elfordultak tőle. Mindenki őt méltatta, pedig senki sem volt méltó erre.

Most akarva-akaratlan az jutott eszembe, hogy a nyári uborkaszezon kellős közepén – akármilyen morbid – „jól jött” Cserháti tragédiája. Mert mit is gondolhat az ember, a zenerajongó, miután halálának második évfordulóján senki sem emlékezett meg róla? Nem is az a baj, hogy a média és a kiadók üzletet csináltak a halálából, hiszen ez valahol természetes, ilyesmiből profitálni lehet, világszerte ezt teszik. A baj az, hogy két évvel a halála után már megfeledkeztünk a megemlékezésről, és hagyjuk Cserhátit örökre meghalni! Példát vehetnénk a ridegnek tartott angolokról. Januárban, George Harrison halálának évfordulóján Londonban tartózkodtam. A rádióállomások The Beatles-napot tartottak, a lemezboltok jelentős árengedménnyel kínálták a sztár és együttesének hanghordozóit. Pedig Harrison nem is volt őstehetség, „csak” egy szerencsés fickó. A magyar rádiók nemhogy Cserháti-napot nem tartottak, meg sem említették az évfordulót. A kereskedelmi tévécsatornák sem. A környékünkön szokás mindent a nézettséggel indokolni – valószínűleg a tévék nagyurai ezzel takaróznának, ha számon kérnénk tőlük. Meggyőződésem, hogy egy Cserháti-összeállítás nagyobb nézettséget érne el, mint a sokadik amerikai öldöklős film, de az illetékesek valamiért már jó előre eldöntik, hogy mégsem. Esélyt sem adnak az ellenkezőjének a bizonyítására.

Még 1-2 év, és a magyar zenetörténet egyik legjobb énekesnője a teljes feledésbe merül. Főleg a média felelős ezért, a magyar kereskedelmi rádiók rendkívül rossz zenei szerkesztése. Amit az illetékesek ellestek a nyugatiaktól, és az ötletet „továbbfejlesztették”, hogy még egyszerűbbé váljon számukra a munka. Manapság a legtöbb adó zenéjét számítógép állítja össze – különböző kritériumok alapján sorolja adásba azt a néhány száz dalt, amelyet előre betápláltak. Csakhogy, amíg nyugaton nem, addig a környékünkön teljes egészében a gépre bízzák a szerkesztést, és a gép nem tudja, hogy Cserhátinak évfordulója van. Amúgy is csak egy dala kap helyet a beválogatott felvételek között.