Fallikus fázis fiúknál (5.rész)

A fiúknál látványosabb a dackorszak is, meg a fallikus fázis is. Most már nemcsak akkor meredezik a fütyi, ha pisilni kell, vagy, ha nagyon megijedt, fél a fiatalember, például egy kilátásba helyezett taslitól, amennyiben nem hagyja békén a húgát…

Egyre többször lehet észrevenni – így három és öt éves kor között -, hogy gyürköli a fütykösét a fiú, vagy a lába közé szorítja a szőrös maciját, illetve hason kúszik a szőnyegen, a padlón, keményen leszorítva az ágyékát.

Nagyszerű dolog lebirkózni a papát, kijelentve, hogy ő – mármint a fiú – a legerősebb a világon, s jó utánozni a borotválkozást, a számítógép vagy autó kezelését, és „brummogós” hangon telefonálni, mint a papa…

De azt már nehéz kimondani, hogy – ha a papa elutazik – ő lesz a mama férje. Ez az egész dolog nagyon izgató a mamával. Mert jó szétfeszíteni a két térdét és beállni a lába közé – de utána valahogy sírós lesz a hangulat, vagy rosszalkodni kell, elrontani valamit…

Igen,  mert a kollektív tudattalanból beszivárog a vérfertőzés tabuja: ettől lesz a sírós hangulat, innen ered az agresszivitás. Mert kell odabújni a mamához, mert az jó nagyon, mert a mama egészen más, mint mi vagyunk, de gyorsan kell az egészet csinálni, és utána el kell szaladni és el kell bújni, és talán bántani is kellene a mamát, de nem szabad…

Igen, kedves felnőttek, ez egy egészen más helyzet, mint a lány és az anyja viszonya. A fiú már nem tud olyan ártatlanul odabújni a mama ölébe, a melléhez, mint amikor még szopott: ambivalens a helyzet, és nagy a feszültség (amit a legtöbb anya is megérez!). Lehet, hogy felesleges, de hadd írjam le itt is, hogy a gyerekben ebből csak annyi tudatosul, hogy izgatott: maradna, de érzi, hogy mennie kell; egyszerre sírni és rosszalkodni lenne jó.