Szex-Villám-lazítás (második rész)
Most Pásztorfi János módszeréről írok, amely főleg akkor használható eredményesen, ha a fejünkben vagy lelkileg érezzük magunkat feszültnek, „idegesnek”, vagy éppen ellenkezőleg: „agyilag zokninak”, fáradtnak és kimerültnek; illetve lebénultnak, kiüresedettnek, vagy úgy, amikor azon tűnődünk, hogy min gondolkozzunk…
Az első részben egy olyan – a kilégzést számoló – technikát mutattam be, amely az idegi-lelki eredetű vegetatív tünetek, zavarok és/vagy betegségek megelőzését és megszüntetését segíti.
2. Az izmok és az érfal ellazítása. Most Pásztorfi János módszeréről írok, amely főleg akkor használható eredményesen, ha a fejünkben vagy lelkileg érezzük magunkat feszültnek, „idegesnek”, vagy éppen ellenkezőleg: „agyilag zokninak”, fáradtnak és kimerültnek; illetve lebénultnak, kiüresedettnek, vagy úgy, amikor azon tűnődünk, hogy min gondolkozzunk…
Ezt a módszert csak ülve hatékony alkalmazni. Most sem célszerű megtámasztani a hátunkat, sőt annyira a szék, ülőalkalmatosság szélére kell telepedni, hogy éppen csak fel ne boruljunk. (A fiúknak-férfiaknak azt szoktam mondani: A heréd már a levegőben van.) Oka van ennek a furcsa póznak: így romlik legkevésbé a keringésünk. Ha ugyanis az egész comb alá van támasztva, akkor ott egészen mások a keringési viszonyok, mint a hasban vagy a lábszárban. Fontos, hogy a lábfejeinket ne keresztezzük és ne is húzzuk magunk alá azokat (így főleg a hölgyek „támadják” a visszereiket), inkább előbbre legyenek, mint a térdek. Az is lényeges, hogy lábfejek vállszélességű terpeszben legyenek, kissé kifelé fordulva (semmiféleképpen ne befelé).
Húzzuk ki magunkat: a gerincünk legyen egyenes, s csak a vállunkat engedjük le. A felkarunk függőlegesen és lazán lógjon, a tenyerünk a combunkon pihenjen vagy tenyérrel lefelé (így tud a legjobban ellazulni az alkar, a csukló és a kézfej minden izma, izülete), vagy felfelé: egyes ezoterikus iskolák szerint így energiát gyűjtünk a tenyerünkbe, mint a virág a kelyhébe… Nos, virágozzék minden virág: ki-ki hite szerint fordítsa a tenyerét (helyezhetjük egyébként a kézfejünket az élére is, tehát a kisujjunk van alul). A fejünket tartsuk egyenesen: ne lógjon előre vagy oldalra, de ne is feszítsük hátra. A szemünket csukjuk be. Hagyjuk, hogy a légzésünk „automatikus üzemmódban” működjön. Készüljünk fel arra, hogy a megszokottnál jobban fog szorítani a nyakkendő, a melltartó és a nadrág – tehát, ha lehet, előzetesen lazítsuk meg ezeket a ruhadarabokat, lépjünk ki (főleg a magas sarkú) cipőnkből.
Hozzászólás zárolva.