Az autogén tréningről
A nyár 3 hónapja kitűnő lehetőséget kínál egy igen hatékony és sokoldalú relaxációs technika, az autogén tréning elsajátítására. Érdemes most is a kályhától indulni. Mi a relaxációt ma az angol relaxból hisszük eredni, de az angolba a franciából került ez a szó is, ahol a fogoly szabadon engedését jelenti (és természetesen latin eredetű). Könnyű belátni, hogy vajon milyen fogolyról lehet szó – a lélek az, a halhatatlan lelkünk.
Most kivételesen nem Jungra, hanem az ugyancsak német Oskar Vogtra és Johannes Heinrich Schultzra illik hivatkozni: Vogt megfigyelései alapján Schultz (eredetileg Schultze) dolgozta ki az autogén tréninget .
A görög auto jelentése: önmaga, a latin gén pedig eredetet, de fejlődést is jelent. Önmagából eredő, önmagát fejlesztő gyakorlatozásról van tehát szó. Lassan száz éve, hogy megkezdődött a módszer alkalmazása, sokat lendített fejlődésén és elterjedésén az I., majd a II. világháború és a koreai, illetve a vietnami amerikai kudarc. Mind a négy háború során nagyon sok fiatal férfi és nő szenvedett súlyos lelki sérülést (is), amely hatására felbomlott a vegetatív idegrendszer harmóniája: kellemetlen tünetek, tünet-együttesek (ún. szindrómák), működési zavarok és/vagy pszicho-szomatikus, pszicho-vegetatív betegségek alakultak ki.
A zsidóüldözés elől (melyben sajnos dicstelen szerepet játszott Schultz is) emigrált terapeuták sikeresen alkalmazták az amerikai veterán korházakban és szanatóriumokban a lelkileg-idegileg sérült fiataloknál az autogén tréninget, amely így Amerikából került vissza (Svájcon keresztül) Európába a hatvanas években.
Nézzük, miért érdemes megtanulni ezt a technikát?
Az autogén tréningnek (a továbbiakban: AT) alapfokon hat gyakorlata van. Ezek mindegyike a maga területén segít a vegetatívum harmonikus működésének helyreállításában, a kóros működés kialakulásának megelőzésében és a személyiségfejlődésben (l. később).
Az AT első gyakorlata hatására bárhol, bármikor el tudjuk lazítani egész testünk izmait olyannyira, hogy ólomnehéznek, mozdíthatatlannak érezzük magunkat. Egyeseknél az ún. testséma is „lazul” vagy szétesik: az illető nem érzi a testét, illetve téves érzékelései támadnak (mintha libikókán hintázna, mintha üres tér lenne a hasa helyén stb.). Ez a gyakorlat csökkenti a központi idegrendszerben a feszültséget, ami pl. megszünteti az alvás-zavart, növeli az ártó stressz-tűrőképességet, s mivel a zsigerek izmaira is jótékonyan hat, javítja az emésztést, az ürítést – általában szabályozottabbá válnak a zsigeri működések.
Hozzászólás zárolva.