Az önbecsülés, az őszinteség a legfontosabb-dr. Csernus Imre

Aki kellő intellektussal rendelkezik, az ráadásul próbálja megindokolni viselkedését, tehát elkezdi önprostituálni magát. S ezzel eleve kizárja a sikerélmény lehetőségét. Ami persze nemcsak a szenvedélybetegekre értendő – hangsúlyozta. – Ha mondjuk egy lerobbant nő jön a rendelőmbe,

mindenkit okol kudarcaiért, csak éppen saját magát nem, akkor keményen neki szegezem a kérdést: miért csodálkozik, hogy rosszak a párkapcsolatai, amikor magának pont ilyen nulla pasi jár. Ha feladta az álmait, úgy kell neki, nem gondolja? – szegezte most meg nekem a kérdést. És mert bizonytalannak találta bólintásomat, kissé begerjedt. – Tessék elfogadni: nincs félig-meddig helyzet, mint ahogy nem lehet valaki csak kicsikét terhes. Aki gyermekkorában tűzoltó akart lenni, ám felnőttként, akár kiegyensúlyozott családban is, de fodrász lesz, önmegvalósítása valójában nulla. Hiába jó a párkapcsolata, megbecsülik a gyerekei, ha nem érte el azt, amit valaha akart – magyarázta. Amikor azzal érveltem, olykor valamennyien álmaink feladására kényszerülünk, Csernus doktor úgy vélte, épp ez az oka, hogy egyre több az elfojtott indulatú, kétségbeesett, ajzószerhez nyúló ember. Aki leginkább önmaga elől menekül, s akinek végső soron idegenhez kell fordulnia segítségért, hiszen hozzátartozója erre nem képes. Ez hatványozottan vonatkozik a drogos gyerekek szüleire – mondta, majd arra figyelmezte-tett -, a sok megpróbáltatásnak csak úgy vethetnek véget, ha bezárják gyermekük előtt a kiskapukat. Tehát csak olyan utasításokat adnak, olyat mondanak, amit képesek betartani. Mert ha a szülő indulatból, feszültséggel mondja: a k….anyád, dögölnél már meg, ám néhány napos mosolyszünet után normális hangnemet használ és ráadásul bűntudatot érez, gyermeke pontosan megérzi, mikor, mivel, hogyan manipuláljon vele. Oda a tekintélye. Ha viszont kimondja: vagy elmész a drogelvonóba, kapsz rá három hetet, vagy ott az utca, ám ha nem történik semmi, valóban kizárja a lakásból, a narkós rádöbben, anyjával-apjával nem packázhat többé. A szenvedélybeteg ugyanis ki nem állhatja a tilalomfákat, nagyon nem tetszik neki, ha családtagja tudtára adja: csak akkor tartózkodhatsz a lakásban, ha én is otthon vagyok, esetleg: nem főzök, nem mosok rád. A szülőknek azt szoktam mondani: nem baj, ha kis dolgokat tartatnak be, csak állják a szavukat. Ne gondolja a drogos, hogy körülötte forog a világ.