Nagyinak lenni nagyon jó!
Általános nézet, hogy nagyinak lenni jó! Ám, hogy gyermekeink is azt mondják, jó nagyik vagyunk, már csöppet sem könnyű megvalósítani. A pszichológusok szerint, amikor a szülőkből nagyszülők lesznek, egy olyan „plusz érzelmi töltetet” kapnak, mely jelentősen átrendezi lelki- és érzelmi világukat, s ezzel átalakul józan ítélőképességük.
Közismert, hogy a pszichológia háromféle szülőtípust különböztet meg: a szigorú, a szigorú-megengedő és a megengedő csoportokat. Ezek közül a legoptimálisabb – s szerencsére a legtöbb igazi szülő ebbe a csoportba tartozik – a szigorú-megengedő típusú szülő, aki ott, és akkor és annyira szigorú, amennyire kell, s ott és akkor, és annyit enged meg, amennyit kell. Azonban épp ott a „gond”, ha ez a szülőtípus nagyszülővé válik: a szülőként kiválóan működő egyensúly megbillen, s a plusz érzelmi töltés hatására a megengedő felé billen a „mérleg nyelve”. Ehhez még hozzájárul az is, hogy nagyszülőként sokan úgy érzik – a felelősség már nem az ő vállukat nyomja, így felszabadultan, korlátok és korlátozások nélkül nincs más dolguk, mint szeretni, kényeztetni, babusgatni, a széltől is óvni imádott unokájukat. Ám ez a magatartás előbb-utóbb konfliktus helyzetet teremt a fiatal szülők és a nagyszülők, azaz szülők és gyermekeik között.
Mit lehet hát tenni, hogy a nagyszülőség semmivel össze nem hasonlítható érzése is, s a szülővé vált gyermekekkel való további kapcsolat is felhőtlen legyen. Néhány tipp egy gyakorló – s a jelek szerint egyelőre jó – nagyitól:
Az első és legfontosabb: vegyük tudomásul, hogy a gyermekválással gyermekünk végképp felnőtté vált. Nemcsak önálló családot alapít, hanem immár teljes mértékben önállóan kívánja élni életét, saját életformával, életszemlélettel, s párjával közösen kialakított életmódban.
Ha késztetést érzünk arra, hogy valamibe beleszóljunk, gondoljunk vissza arra, hogy milyen vitát, konfliktust okozott, amikor a mi szüleink akartak, vagy bele is szóltak a mi életünkbe. Ne kövessük hát el ugyanazokat a hibákat, amelyek gondot jelentettek, amikor mi voltunk fiatal szülők.
Sose adjunk kéretlenül tanácsot, s ne sértődjünk meg, ha tanácsot kértek tőlünk, s mégsem fogadták meg. Örüljünk annak, hogy egyáltalán megkérdezték véleményünket.
Hozzászólás zárolva.