Tolcsvay László
Tolcsvay László eredetileg a sanzonbizottság átverésére készítette a Nemzeti Dal megzenésített változatát
Mi mással is kezdhetnénk a beszélgetést ezekben a napokban, mint azzal, hogy a Nemzeti Dal megzenésítése az ön nevéhez fűződik. Mikor és hogyan történt ez a nevezetes cselekedet?
1973-ban a KISZ azt a feladatot találta ki a fiatal zenészeknek, hogy zenésítsenek meg Petőfi-verseket. Nekem azonnal eszembe jutott, hogy hiszen a Nemzeti dal is egy Petőfi-vers. Akkori szokás szerint a Tolcsvay zenekar sanzonbizottság elé járult meghallgatásra, és amikor bemutattuk a dalt, rögtön éreztem, hogy ezért a pillanatért érdemes volt élni. Az elfogadó bizottság tagjai elsápadtak, olyasmit próbáltak magyarázni, hogy ezt a szép verset nem illik így kiabálni. Aznap este a klubunkban eljátszottuk a Nemzeti Dalt, és gyakorlatilag azonnal kitört a forradalom. Utána persze hosszú évekre betiltották a dalt. Legközelebb 1981-ben csendülhetett fel a Koncert című film forgatásán, amelyben az Illés zenekar és Koncz Zsuzsa mellett mi is szerepeltünk. Amikor elkezdtük, megdöbbenve tapasztaltam, hogy az egész nézőtér ismeri a dallamot, és együtt énekli velem a közönség. Kiderült, hogy a Szabad Európa rádió rendszeresen sugározta, és más helyeken is forogtak azok a magnófelvételek, amelyek még annak idején a Tolcsvay-klubban készültek
A sanzonbizottság átverésére készült dal a rendszerváltás után az új Magyarország egyfajta himnuszává vált.
Igen, ez csodálatos érzés számomra. Fantasztikus volt hallani, ahogy a Várban a Dísz téren összegyűlt hetvenezer ember énekli. Egy zeneszerző számára ez a lehető legnagyobb ajándék. Zárójelben jegyzem meg, hogy annak idején csak egy hirtelen jött ötletből írtam hozzá zenét. Akkoriban dühös voltam, tiltakozni akartam, amiért a nemzedékemet kulturálisan is egy irányba igyekeztek terelni. Most már az játssza a dalt, aki akarja, egyfajta népdallá, közkinccsé vált, és ennek is örülök. Arra az egyre azért igyekszem vigyázni, hogy ne kerüljön illetéktelen kezekbe, ne használják uszításra, ne állítsák mindenféle őrült ideák szolgálatába. Számomra ugyanis március 15-e a legnagyobb ünnep, és úgy érzem, hasonló szabadságvágy fogalmazódott meg akkor bennünk, mint a márciusi ifjakban. Nem akarok párhuzamot vonni a két érzés között, de akkoriban értettem meg a lélek szabadságának fontosságát, és a pillanatban rejlő nagy lehetőséget. Egyébként imádom Petőfit, nagy költőnek tartom, és örülök, hogy eszembe jutott megzenésíteni ezt a versét.
Hozzászólás zárolva.