Ki eszik biot?

  Ellentétben a svéd, japán, angol és egyéb kutatókkal, nekem fogalmam sincs róla. Ezért csak egy kis Faragó-féle sejtést vezethetek elő egy éves tapasztalataim alapján. Azóta járok a biopiacra és két bioétterembe.

  A piacra félő és már megijedt emberek járnak. Súlyos indíték kell ahhoz, hogy valaki új alapokra helyezze a háztartását vagy egyáltalán elkezdjen háztartást vezetni, a korábbi költségek sokszorosáért, az azelőtt befektetett energia többszörösével. Nem mondom, hogy nincs kivétel: kíváncsi, egészségtudatos, a környéken lakó és tehetős delikvens személyében. A piac vevőköre zömmel középkorúakból áll. Az ő halmazukat egészíti ki a jóval kisebb létszámú idősebb korosztály, és jelen vannak azok a fiatal, gyerekes családok, ahol valamilyen okból, többnyire a gyerek miatt felmerült a másfajta étkezés.

   A biofőzés nem lehet faxni, nem lehet futó kaland. Ahhoz túl drága és túl macerás, túl sok tanulást igényel. Rendszert, tisztaságot, padantériát, megfontolást. Piac hetente egyszer, néha kétszer van, tehát a beszerzéseket és a menüt legalább egy hétre előre meg kell tervezni. Rögtönzésnek, zugevésnek alig van helye. Persze lehet, de az itteniek már tudják, hogy ennek következménye van. Nem tudom, mennyien lehetnek azok, akik nem ilyen szigorúak és nem is kell annak lenniük. De ha valaki egyszer rákapott a tisztaság ízére – van neki – nem mond le róla egyhamar.

   Van az úgy, hogy a diétázó étterembe vágyik és megy. Már ha talál és megfelelő is, de ez egy külön cikk témája lesz.

   Egy kis közbevetés. A bioételt fogyasztók és a diétázók nem teljesen ugyanazok. Van, aki „csak” tudatos és művelt híve a tiszta, méreg- és adalékmentes táplálkozásnak és ezt meg is engedheti magának. A diétázók tábora is széles. A köznyelv és a köztudat szerint a diétázó nem más, mint fogyókúrázó. Tévedés. Az is diétázik, aki különböző betegségek miatt bizonyos táplálékokat nem ehet, illetve csak bizonyos ételeket fogyaszthat, amelyeknél elengedhetetlen, de nem kizárólagos feltétel a bio.