Tudni illik, mi illik?

A helyes magatartás nagyobbrészt az észlelés és utánzás eredménye, az önuralkodás szokása. A legnagyobb nevelés sem képes egyedül, a társadalom segélye nélkül, valakinek helyes, jó magatartást adni.

A valódi lelki műveltség, mely az igazi jó modor alapköve és fő feltétele, nyugodt, öntudatos magaviseletben nyilvánul… A valódi műveltség és jó modor nemcsak külső máz, mely az első alkalommal letörlődik, hogy az alatta levő durvaság napvilágra jusson… (Egy nagyvilági hölgy, 1880.)

A jó táraság minden tagjától megköveteli, hogy érzelmein, indulatain uralkodni tudjon. Úriember lehet mérges, de a felindultság pillanataiban sem feledkezik meg arról, amivel a jól nevelt ember a társaságnak és önmagának is tartozik. „Dühösnek lenni anynyi, mint más hibáját magunkon megbosszulni” – mondja Pope. (Szabó István Andor, 1927.)

A társadalmi érintkezés kultúrájához vezető első lépcsőfok: az önuralom. Csak, ha ura vagy magadnak, akkor tudsz kifogástalanul mozogni a társaságban, és csak az szabadult fel a különböző gátlások és a bizonytalanság érzésének gyötrelmes nyomása alól, aki megtanul kifogástalanul mozogni. (Új Idők, 1930.)

Művelt ember mindig uralkodik érzelmein, de különösen vigyáz arra, hogy haragját, dühét, bosszúságát ne mutassa mások előtt. A vita hevében személyeskedni a legnagyobb modortalanságok közé tartozik… (Dr. Berky Imre, 1947.)

Ki tulajdonképpen a művelt ember? Az, aki elsajátította foglalkozásának ismereteit, de érdeklődési köre nem merül ki ennyiben, hanem meg akar ismerni más területeket is. A művelt embernek önálló véleménye van, különbséget tud tenni jó és rossz, hasznos és haszontalan, igaz és hamis között. A művelt ember a rendelkezésére álló tudásanyagot alkalmazni is tudja az életben. (Burget-Kovácsvölgyi, 1959.)

E rövid fejezetben – mely látszólag nem is tartozik az illemtan körébe – nem kisebb dologról van szó, mint a szabadságról. A társadalomban is csak annyira lehetünk szabadok, amennyire felismerjük – s persze figyelembe vesszük, alkalmazzuk – a társadalom törvényszerűségeit, a társadalmi érdeket, embertársaink jogait. Felelősek vagyunk önmagunkkal, és felelősek vagyunk a társadalommal szemben. Tiszteletben kell tartanunk nemcsak a magunk, hanem mások érdekeit is: ez is a szabadság fogalomkörébe tartozik.