Riport Török Ádámmal

A társaságot ebédszünetben sikerült egy pillanatra leültetni, hogy elmeséltessük velük mi is történik.

– Most értetek vissza Svájcból. Milyen volt?

– Szokásos svájci turnénk volt, nyolc buli volt, négy nagyon jó, négy gyengébb. Aránylag jól éreztük magunkat.

– Mekkora közönségek előtt játszottatok?

– A legkisebb 40 fős kis klub volt, a legnagyobb most kétszáz fős klub volt. Ezek klubkoncertek voltak, télen Svájcban csak az lehet csinálni. Vagy világszámnak kell lenni, és akkor nagykoncertet adhatsz a zurichi stadionban.

– Ezek egyedi koncertek voltak, vagy több társaság játszott egy alkalomkor?

– Mind saját buli volt, de két alkalommal két svájci barátom is beszállt zenélni, Paffy Zehnder aki az egyik vezető svájci szaxofonos, és Andy Marti aki az egyik legjobb pozanos, mindketten világszínvonalú muzsikusok. Ők velünk játszottak. Az utolsó bulink volt a legjelentősebb a Mocca-ban, Thun városában. Ez egy alternatív klub ott már megfordult a Sex Pistolstól kezdve minden jelentősebb alternatív banda. Nekünk itt már volt a 90-es években bulink és most megint meghívtak. Nagyon jó kis buli volt.

– Hány helyszínen voltatok?

– Nyolc különböző helyszínen voltunk. Thun, Bern, Aarau, Interlacken, Biel, Burgdorf kisebb nagyobb klubjaiban játszottunk.

– Mi a különbség a magyar és a svájci közönség között?

– Magyarországon vannak olyan rajongóink akik az egész életművünket ismerik, és szeretik, fiatalok, öregek, Svájcban is már kialakult egy ilyen klub Burgdorf gyönyörű kis városában. Echte svájci zenészekből álló klub működik. Hozzák a feleségeiket, barátaikat, és ha oda megyünk marha nagy bulit szoktunk csapni. Ott is kialakult már egy kis közönség, ott is szeretnek minket.

– És mi van ha „idegen” helyre mész?

– Svájcban sokkal jobban értenek a zenéhez. Ott aki eljön egy ilyen bandára mint a Mini, az annyira tudja, hogy mi mit játszunk, miért csináljuk. Fiatalok is hozzájutnak a legrégebbi, legérdekesebb felvételekhez is. Valahogy szélesebb látókörűek az emberek. Zenében legalább is.