Ujhegyi Eszter simogatóan színes selymei

UJHELYI ESZTER KIÁLLÍTÁSA A KEMPINSKI GALÉRIÁBAN

2004. NOVEMBER 8 – 2005. JANUÁR 5.

 A fényt, ragyogást, eleganciát követelő, mindenütt diadalmas nagyvilági anyagok tervezője háttérbe húzódó, halk szavú hölgy, aki szívesebben veszi, ha selymei „beszélnek”, stílszerűen: susognak helyette.

– Manapság nagynevű divattervezők, Lauren Vidal, vagy S. Hegyi Luciabemutatóin tűnnek fel munkái. Hosszú út vezetett idáig?

– Gyerekkoromban, Salgótarjánban nagyon sokat rajzoltam, több pályázatot ismegnyertem. Eredetileg építészmérnök szerettem volna lenni, ez családitradíció. Terveztem, nem is egy házat, ám mégsem ez lett az utam.Valószínűleg a matematika, meg az ábrázoló geometria térített el tőle. A gimnázium befejezése után Czinke Ferenc tanítványaként felvételt nyertem a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol 1991-ben végeztem a textil tanszék nyomott anyag tervező szakán, majd rá két évre rajz és környezetkultúra szakos középiskolai tanérként is lediplomáztam. Főiskolás éveim alatt olyan neves személyiségek oktattak, mint Bak Imre, vagy Károlyi Zsigmond. Még a diploma előtti évben beléptem az „Open Wiew” stúdióba, amely fiatal textiltervezőket tömörített. Ott lehetőségünk nyílt arra, hogy külföldi megrendelésre is készítsünk textilterveket. Ezekből Frankfurtban, a”Heimtextil” kiállításon német és amerikai vevők is vásároltak. Ezek voltakaz első igazi szakmai sikereim.

JÁVAI BATIK – JAPÁN ECSETFESTÉS

– A diploma kézhezvétele után Pécsre költözött, itt kezdett először egyeditervezésű, kézzel festett hernyóselyem textíliákkal foglalkozni.

– A főiskola időszak befejeztével világossá vált számomra, hogy a nagyobb nyomó üzemek egyre kevesebb tervezőt alkalmaznak a textilipar haldoklása miatt. A terveimet önerőből ezekben az üzemekben nem tudtam kivitelezni, hiszen egyféle mintából legalább 400 métert kellett volna legyártani, és a szerszám költség is igen magas volt. A kis szitaműhelyekben meg a minőség hagyott kívánnivalót maga után. Ott nem lehetett finom színátmenetek létrehozni, nagyobb felületek nyomásakor a festék megkeményítette az anyagot, a színek nem voltak  elég élénkek. Rájöttem, ha készterméket szeretnék előállítani, saját magamnak kell az anyagot megfesteni a saját terveim alapján. Első lépésként megpróbáltam ötvözni a jávai batik és a japán ecsetfestéses eljárást, de a hagyományos motívumvilágon túllépve teljes egészében a mai divatnak megfelelő színeket és mintákat használtam fel. Ehhez a festési eljáráshoz a hernyóselyem bizonyult a legmegfelelőbbnek, a színtartósság, a színélénkség, a festék szétfutása itt volt a legjobb. A selyem enyhén csillogó, fényes felülete pedig a színeket felerősítve igen exkluzív megjelenést biztosított. Így készült el önerőből az első kollekcióm, amelyet 1993-ban egy önálló kiállításon mutathattam be a közönségnek Pécsett, a Művészetek Házában. A sikert sem maradt el, ám ennek ellenére nem éreztem igazán jól magam, ezért visszajöttem Budapestre. Még ebben az évben, 1994-ben beléptem a Fiatal Iparművészek Stúdiójába. A Budapesti Divat Napokon kézi festésű és vegyes technikával készült sálakat, nyakkendőket és egyedi tervezésű ruhákat mutattam be, amelyek igen nagy sikert arattak. Olyannyira, hogy felfigyelt rám egy jó nevű divatház, amely azóta is állandó megrendelőm. Egyedi kollekciómból rendelt ügyfelei számára, például, 1996-ban az olimpiai csapatnak női kendőket, a Gundel Étteremnek pedig nyakkendőket és kendőket. Ekkor S.Hegyi Lucia is felfigyelt rám, divatstúdiójának évek óta dolgozom.