Kalciummal a csontritkulás ellen

A tudatos és ésszerűen alakított vegyes táplálkozás az egyik alapfeltétele a csontritkulás megelőzésének.

A csontfejlődés szempontjából a kalciumszükséglet biztosítása a csecsemő és gyermekkorban, valamint a terhesség és a szoptatás időszakában a legnagyobb jelentőségű.

Ezek azok az időszakok életünkben amikor fel kell készíteni szervezetünket arra, hogy idősebb korban – amikor az élettani lebontási folyamatok meghaladják a beépülési folyamatokat – kalciumban minél gazdagabb csontozattal rendelkezzünk.

A születendő gyermek és az anya szempontjából sem mindegy, hogy a gyermekét váró kismama hogyan táplálkozik.

Kalciumszükséglete éppen ezért magasabb (1200-1500 mg), mert nemcsak a fejlődő magzat egészséges, ép csontozatának kialakulásához szükséges kalciumot kell biztosítani, hanem a saját szervezetének kalciumpótlásáról is gondoskodnia kell. Hiányos táplálkozás esetén elsősorban az anya csontrendszere károsodik. Igen jellemző megnyilvánulása lehet a kismama hiányos táplálkozásának, ha a terhesség és szoptatás ideje alatt romlanak a fogai.

A csecsemők és gyermekek étrendjének összeállítása azért igényel fokozott figyelmet, mert ekkor alapozhatjuk meg egy egészséges szervezet felépülését, és működését többek között a masszív csontrendszer kialakulását. Az étrend összeállításánál a korcsoportnak megfelelő energiát, fehérjét, szénhidrátot, zsírt, vitaminokat és ásványi anyagokat kell biztosítani.

Az egészséges csontrendszer kialakulásához a kalcium mellett a táplálék, valamennyi  összetevőjének megfelelő mennyisége és aránya döntő jelentőségű. Külön hangsúlyt kap azonban néhány összefüggés, mely a kalcium kedvező hasznosulását segíti elő.

– a megfelelő D-vitamin ellátottság,

– a szükségletnek megfelelő fehérje biztosítása, a táplálék kalcium és foszforaránya, amely

– csecsemőkorban          1,5 : 1 (az anyatejben lévő „ideális” arány )

– gyermekkorban             1: 1

– serdülőkorban             1: 1,2

– felnőttkorban             1: 1,3

A táplálék kalcium-magnézium aránya 2:1 esetén ideális

A kalcium hasznosulása legkedvezőbb 20-25 éves korig, ekkor az elfogyasztott kalcium mintegy 60%-a felszívódik. Később a körülményektől függően és 40-20%-ra csökken, ezért a kalciumszükségletet biztonsági tartalékkal megnövelt értékben adják meg.