A szék egy mankó

De mi üldögélünk évtizedek óta.Csakhogy az embert nem erre teremtették: kezünket felvettük a talajról, felemeltük a fejünket, kinyújtottuk csípőinket és kiegyenesítettük térdünket, hogy évmilliók tán egyenesen járhassunk a világban.

Több, mint 150 éve hajlítja testünket két természetellenes derékszögbe a szék. Mozdulatlanná teszi a csontvázat és az izmokat, rontja a légzést, megszünteti a lábak biztos kapcsolatát a talajjal. A láb- és hátizmok eltespednek, a medence veszít stabilitásából, a gerinc a rugalmasságából, a porckorongok tápanyagellátása csökken. Az izomzat elsorvad, és mivel erőnk megcsappan, újra és újra le kell ülnünk, szükségünk van a szék „mankójára”.

 Az ülés beteggé tesz. Tünetei közé tartozik az aranyér, a gerincferdülés, a fejfájás, az izommerevség és a porckorong-előesés.

A fotelban ülve 500 vázizmunk sorvad, győz a zsír. A lötyögő tömeg kilóról kilóra besomfordál a testbe, csökkenti a mozgékonyságot és a gondolkodó képességet. Minden gramm eltűnt izommal petyhüdtebb lesz a bőr, törékenyebbek a csontok, gyengébb az immunrendszer, lustább az elme. Nem kell, hogy így legyen! Ha most elkezdjük gondozni és ápolni izmainkat, éveket nyerhetünk. Sosem késő!

Ha ülünk, aktívan tegyük

Üljön felváltva székre, medicinlabdára, sarkára, vagy félig álló helyzetben valamire. Az álló íróasztal egyébként a reneszánszát éli. Próbálja ki egyszer. Eleinte rövid állóperiódusokat iktasson be, idővel maguktól is egyre hosszabbak lesznek. Amikor csak teheti, hagyja el a munkahelyét. Érezni fogja: járás közben könnyebben megy a gondolkodás.