A Harley-Davidson megszállottjai
A polgármester ezüst halálfejes gyűrűt húz az ujjára, a vezérigazgató fekete bőrnadrágot vesz, és kendővel tekeri körbe nyakát, az ügyvezető igazgató pedig egy ronggyal a kezében olyan szorgalmasan suvikszkol, mint egy igyekvő takarítónő. Megőrültek ezek?
Orvosi értelemben persze egyikük sem tartozik a buggyantak csoportjába, legfeljebb szenvedélybetegnek nevezhetjük őket: a Harley-Davidson motorozás megszállottjai. Mára hazánkban kisebb közösséget alkotnak, holott a szocialista ideológia évtizedekig a rothadó kapitalizmus egyik jelképének tekintette a kétkerekűt, s jó, ha két-három Harley porosodott idehaza a garázsokban. A rendszerváltás után azonban kiderült, hogy ez a közlekedési eszköz úgy hat az emberekre, mint legyekre a lámpa fénye – körülzsongják, nem bírnak szabadulni a vonzásától. Pedig csak egy gépjármű…
Mi lehet a titka?
Mindenekelőtt a szépsége, esztétikája. Ez nem vicc: nemrégiben a tengeren túl, a Guggenheim Múzeumban művészeti tárgyként állították ki a legendás motorok néhány darabját. Igaz, a jó isten nem mindenkinek osztogatta bőkezűen az esztétikai érzéket, s mivel ezt a motortípust minden tulajdonos a maga képére alakítja-festi át, előfordul, hogy rémisztő darabokkal találkozunk az utakon. Szerencsére a rossz ízlés inkább csak Amerikában divat.
A harleysok szerint művészi élmény a motor hangja is. A kipufogót hangszerként fogják fel, egy kis kütyüvel hangolják, hogy úgy doromboljon, ahogy a gazdi szeretné. Véleményük szerint ez a hang felér Mozart és Beethoven zenéjével.
A Harley-titok megfejtésének másik kulcsa a sajátos életérzés. Mert Harleyn ülni maga a csoda: a hétköznapi robotot feledve előbújnak az ösztönök, az élet és a világ szeretete önti el a szívet, a szabadság kiteljesedik. Ahogyan egy kamasz tud lélekben azonosulni a prérin lovagló hőssel, a Harley nyergébe szállva az ember teljes mélységében élheti át ugyanazt az élményt. Legalábbis ezt állítják a harleysok… Motorozás közben teste minden pólusában érzi a természetet az ember, szél csap az arcába, illatok szállnak feléje, s az autó páncélja nem zárja el a külvilágot. Nem véletlen, hogy harleyst ritkán büntet meg a rendőr gyorshajtás miatt, az őrült száguldozás helyett ők a kényelmes pöfékelést választják. Aktív pihenés – mondanánk erre mi. Mennyország – felelik a harleysok.
Hozzászólás zárolva.