A viselkedéskultúra megtanulható
Mostanában hallottam a mondatot: "Az EU tagja bárki lehet, de europiernek születni kell." Mint kiderült, ez nem feltétlen van így. A viselkedés, a hozzáállás, a megjelenés, és a különböző protokoll szabályok igenis tanulhatók.
.A viselkedéskultúrát, a tárgyalások-, a megjelenés-, és a gondolkodás eleganciáját hajlamosak vagyunk másodlagos kérdésként kezelni, figyelmen kívül hagyni mindennapjaikban – mondja Gáspár Ágnes, a WIFI Hungária Oktató és Továbbképző Intézet Üzleti protokoll körkép címmel indított képzésének trénere. Sokan gondolják úgy, hogy a különböző szokások, kultúrkörök, az egy-egy nemzetre jellemző gondolkodásmód ismerete inkább diplomáciai feladat, és a hétköznapi ember számára "vannak fontosabb dolgok is". Bizonyára többen is tapasztalták már, hogy kellemetlen helyzetbe sodorhatja az embert a járatlanság, az adott környezetben elfogadott, sőt sokszor elvárt szokások ismeretének hiánya. Különösen igaz ez a munkaerő piacon és az üzleti életben, mert mindkét terület olyan, hogyha az ember nagyot hibázik, ritkán adódik második lehetősége.
Számos idevágó példával, történettel találkozhatunk. Igen látványos baki volt például, amikor a BM Duna palotában egy dzsesszkoncerttel egybekötött jótékonysági estre két – egyébként rangos – meghívott úgy érkezett, mintha valóban dzsesszkoncertre jött volna. Természetesen mindenki más szmokingban, illetve nagyestélyiben volt, ők azonban a zenéhez öltöztek, nem pedig az estélyhez. Kellemetlen. Ugyanilyen kínos félreértéshez vezet, ha egy tárgyalás során – bármilyen tárgyalásról legyen szó – egy német partner érzelmeire akarunk hatni ahelyett, hogy konkrét számokkal, és valódi érvekkel rukkolnánk elő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a németek érzelemmentesek, csak az ő szokásrendszerük szerint egy hivatalos kapcsolat nem az érzelmekről szól. Az olaszoknál éppen fordítva van. Ők hátba veregetnek kézfogáskor, teátrálisak és mindenbe érzelmeket visznek. Ez se tévesszen meg senkit, az olaszok is keményen tárgyalnak, csak egészen másképp! Képesek az utolsó pillanatban – amikor már nyeregben éreznénk magunkat – újabb kérdéseket és szempontokat előszedni, hogy úgy érezzük, kezdhetjük elölről. Pedig nem erről van szó, egyszerűen csak időt szeretnének nyerni.
Épp ilyen fontos a személyes tér és az ezzel való értelmes gazdálkodás kérdése. A japánoknál ez a tér például néha nyomasztóan kicsi, és a mediterrán népek is hajlamosak "rámászni" az emberre. Ugyanakkor a németek, vagy az amerikaiak szinte biztos, hogy ha tehetik az asztal távolabbi végére ülnek majd. Erről, és az ebből adódó félreértésekről is órákig lehetne mesélni.
Hozzászólás zárolva.