Medveczky Ilona: „A pénz nem változtatott meg”.
Medveczky Ilonáról közhely leírni, hogy jelenség. Azt is, hogy változatos élete filmbe illő fordulatokkal teli. Büszke arra, hogy megtanulta, semmilyen helyzetben se veszítse el a méltóságát, és mindig megőrizze az igazságérzetét.
– Régen ön jelentette a nyugati életstílust, életélvezetet a magyarok számára. Milyen érzés volt kuriózumnak lenni?
-Az, hogy státusszimbólum lettem, olyan természetes volt a számomra, mint az, hogy az akkori fiúkhoz képest magasra nőttem. Az ilyen dolgokkal úgy barátkoztam meg, ahogy adva vannak. Természetes volt a pénz és a vagyon, mert megdolgoztam érte. És most megpróbálom megtartani, ami a lehető legnehezebb.
– Hogyan bánt régen a pénzzel, amikor még volt bőven?
– Mindig nagyon spóroltam. Kőbányán, a MÁV-telepen megtanultam, hogy mit jelent az, hogy nincs. A pénz nem változtatott meg. Amikor már megengedhettem, hogy másokra is figyeljek, nyolcasával vettem a színpadi ruhákat, hogy mögöttem a tánckar is úgy nézzen ki, ahogy ki kell néznie. Fiatal lányként is csak addig izgattak a ruhák, amíg rajtam voltak. De nem annyira, hogy ne vegyek meg miattuk egy kocsit. Így szereztem a Thunderbirdöt. Az első frankfurti évem fizetéséből.
– Megváltoztatta a külföldi karrier?
– Szeretem, ha feladat elé állítanak. Itthon csak autodidakta módon tanulgattuk a revüműfajt, viszont az, amivel kint találkoztam, profizmus a köbön. Las Vegasban, a Tropicanában hatalmas volt bennem a bizonyítási vágy. De megmaradtam ugyanolyan embernek, mint aki huszonévesen voltam a diploma után. A szorgalom, a lemondás az erényeim kemény oszlopai. Ha magamat adtam, a tenyerükön hordoztak. Az impresszárióm mindig elvitt az olajmágnások, bankárok, arisztokraták társaságába. Egy társaságbeli lady voltam, művésznőnek tekintettek, vittek repülővel, hajóval.
– Milyen Medveczky Ilona, ha magát adja?
– Nagyon becsületesnek tartom magam., Hűséges vagyok, szembeszállok az igazságért, bár elfogadom mások igazát is, ha tényleg igazuk van. Mégis, többnyire az első gondolataim a jók. Kiváló az ösztönöm. Több mint elsőrangú. Ennek köszönhetem az egész életem. Hogy miért megyek éppen arra, azt tudatosan nem tudom, de biztos, hogy azért, mert ott valakivel össze fogok akadni. Sokan mondják, hogy én milyen okos vagyok. Hát ennek ahhoz semmi köze.
Hozzászólás zárolva.