„Hatévesen jegyeztek el, a többi nőt később vette el a férjem”

A kéjhölgyek ugyanis rendkívül nagy veszélynek voltak kitéve, sorsuk az uralkodó vagy a főúr kegyétől függött, akik nem mindig voltak emberségesek. A 17. században például azért rendelte el egyik háremlányának kivégzését egy indiai nagymogul, mert az csókolózott egy eunuchhal, vagyis herélttel.

A megunt nők sem jártak jobban, III. Ahmed nemes egyszerűséggel a Boszporuszba fojtatta megunt szeretőit, de akik életben maradtak, sem jártak jobban, szinte cselédként éltek tovább. Néhányuknak volt csak szerencséje, akik hozzámentek egy nagyúrhoz.

Vagy mégsem? Európai szemmel igencsak sértő, hogy egy férfiak többsége több feleséget is tarthat, bár gyakoribb a monogám kapcsolat, legtöbbször csak akkor egészül ki a kétszemélyes háztartás egy újabb mátkával, ha a korábban elvett nő már nem szeretne egyedüli asszony lenni a házban.

Ugyanakkor a házasságig eljutni nem könnyű, mert akit nem jegyeztek el már gyermekkorában, annak később nagyon nehéz párt találnia, a menyasszonyváltság és a lakodalom költségei milliókra rúgnak, a két-háromszáz fős esküvők miatt.

És mi van a hitvesi szexszel? Mondjuk azt, hogy ezzel kapcsolatban is óriási a kettősség, mert míg a háremhölgyek világa tele van erotikával – még ha nem is mindig veszélytelen -, addig a hétköznapi nőknek – ma is – testüket elfedve kell járniuk, még véletlenül sem kihívóan. Ugyanakkor az iszlám nem tiltja a szexuális kapcsolatot, kivéve bizonyos időszakokat, mint amilyen a böjt, a zarándoklat, a menstruáció alatt, valamint szülés után.

Csakúgy, mint Európában, ahol ezen tabuk egy része ugyanúgy él. Tényleg annyira más és távoli az a világ? Tűnődöm: vajon végeredményben jó vagy rossz lehet egy iszlám országban élő elkendőzött nőnek lenni?

Forrás: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/dobrovits.html  nyomán