Rossz a kedélyed, vagy megtébolyultál?
A pszichiátriai betegségek jelentős anyagi terhet rónak a társadalomra, ezért gazdasági szempontból is fontos ezek okainak kutatása és a hatékony gyógykezelések megtalálása. A jövő az egyén genetikai jellegzetességeit is figyelembe vevő gyógyszeres kezelés, a farmakogenetika felé mutat. A pszichés betegségek támasztotta kihívásokról Janka Zoltán tartott előadást a Mindentudás Egyetemén.
A lelki zavarok kialakulásában nagy szerepet tulajdonítanak a biológiai tényezőknek. Ha nagyfokú stressz éri az egyént, még a legnagyobb biológiai védelemmel rendelkezők is kibillenhetnek egy időre lelki egyensúlyukból és a zavar bizonyos jeleit mutathatják. Amennyiben azonban az egyén biológiailag esendővé válik, már kisebb méretű stresszhatás is lelki zavart válthat ki.
Széles körben végzett pszichológiai kutatások alapján a pszichés zavart kiváltó stresszhatások közül súlyossági sorrendben a házastárs vagy szeretett közvetlen személy elvesztése az első helyen áll. Ezután a válás, majd a közeli hozzátartozó halála következik. Az egyént érintő súlyos betegség vagy sérülés után meglepő módon a házasság szerepel stressztényezőként, ráadásul még a munkahely elvesztése előtt áll a súlyossági sorrendben, mivel a stresszelmélet szerint a házassággal összefüggő problémák a szervezetet érintő változást, azaz az állandóságból, az addigi egyensúlyi helyzetből való elmozdulást jelképezik.
A hangulatzavar többféle formában fordul elő. Legismertebb az egypólusú depresszió, amikor csak a kedélyvesztés időszakai jelennek meg. A kétpólusú depresszió egyik fajtája a mánia, a kitörő jókedv, a szétziláltan felgyorsult tevékenység időszaka, amit szintén gyógyítani kell. A kétpólusú hangulatzavar másik esetére csak kisebb hangulati emelkedés jellemző egy időszakban, amely akár még a szakemberek előtt is rejtve maradhat – különösen ez a típus veszélyeztetett az öngyilkosság szempontjából. A kétpólusú betegségek előfordulása a felmérések szerint harmincszor gyakoribb a művészvilágban.
Kutatások kimutatták, hogy a félelem érzésének vezérlése meghatározott agyi központokban és azokat összekötő pályarendszerekben zajlik. A stresszesemények természetesen lehetnek extrém fokúak is: ilyenek a természeti katasztrófák, háborúk, nemi erőszak vagy a koncentrációs táborok megpróbáltatásai. Modern képalkotó eljárásokkal elvégzett vizsgálatokkal azt az érdekes eredményt találták, hogy minél hosszabb ideig volt a katona harci stressznek kitéve, annál kisebb méretű lett a hippokampusz (az agyi memóriaközpont) térfogata az agyban, és stressz tünetei léptek fel.
Hozzászólás zárolva.