A „hiszem, ha látom!” emberek

Az érzékelő hajlamú embernek találták ki a „Hiszem, ha látom!” elvet. Az NLP-nek rövidített neuro-lingvisztikai programozás egyik alapfontosságú betűszava, a VAKOG  is őt jellemzi. A rövidítés feloldása: Vizuális: látható, a látvánnyal kapcsolatos; Auditív: hallható, a halláshoz kötődő; Kinesztéziás: a belső érzékeléssel és a tapintással összefüggő; Olfaktrórikus: a szaglással és Gusztatórikus: az ízleléssel kapcsolatban lévő érzékelés-észlelés (percepció).

            (A felsorolt öt mellett a hatodik érzék: a megérzés /intuíció/ a következő cikk önálló témája, ezért most nem tárgyaljuk.)

            Az érzékelő hajlamú emberre tehát az jellemző, hogy öt érzékszerve segítségével beviszi az információt, s annak feldolgozása alapján „lépésről lépésre halad egy kitaposott úton, rendszerint nagy figyelmet fordít a részletekre… gyakorlatias, két lábbal a földön jár, a jelenben él… inkább az érdekli, ami kéznél van, mint a jövő lehetőségei”. (Renee Baron és Elizabeth Wagele: Játékos Enneagram, Leela Alapítvány, 1998. h. n., 138. old.)

            Természetesen mindnyájan naponta, percenként használjuk érzékszerveinket a valóság megismerése, a változások nyomon követése érdekében – az érzékelő hajlamú embernek azonban ez a kapcsolattartás fő formája a világgal és önmagával is. Bizonyára a kedves Olvasó is felismerte önmagában vagy környezetében azt a személyt, akire nagyon is jellemzőek a fent írtak.

            A praktikus, a manuális intelligencia képviselője ez a személy – és félre ne értsenek: kiváló sebész, kísérleti fizikus, ihletett hegedűművész és közben tökéletes szerető is lehet – tehát nemcsak fizikai munkára predesztinálja őt hajlama. Bármit is tesz, első sorban és főleg az érzékszerveire támaszkodik ez az ember, ez különbözteti meg őt a másik hét osztályhoz tartozó személyektől.

            Problémát csak az okozhat számára és környezetének, ha kizárólag csupán ezekre az információ-forrásokra és feldolgozási lehetőségekre támaszkodik, megfosztva magát az intuíció, a gondolkodás, a képzelet és a többi, a világban való eligazodáshoz nélkülözhetetlen információ-forrástól és motivációs bázistól.