Az internet forradalmi lehetőség

Az emberek szerte a világon egyre nagyobb számban kapcsolódnak be a világhálóba, s kóstolgatják képességeit. A mennyiségi tobzódás időszaka ez. Igazán még nem tudjuk, mire a legalkalmasabb. Egyelőre túlhasználjuk – minden jóra, rosszra egyaránt kipróbáljuk.
Mark Twain mondta: egy kisfiúnak egy új kalapáccsal az egész világ szögnek tűnik. Az internet az új kalapács, s mi még kisgyerektudattal használjuk, nem nőttünk fel hozzá.
Mert mire használja a „felnőtt” ember az internetet?
– Informálódik, milyen világot teremtettünk, milyen vár ránk.
– Mi az, ami más, mint tegnap volt, és miért.
– Milyen értékeket, belátásokat, hiteket kell a múltból magunkkal hozni, átvenni, beépíteni mindennapjainkba.
– Mi az a tudás, ami elavult – melyek a bukott mítoszok, amelyeken a világ túllépett, s melyek az újak.

Rengeteg jó van az internetben. A világtapasztalás eddig meg nem adatott, gyors és komplex lehetősége, önmagunk fejlesztésének hihetetlen szabadsága, tudásunk korlátlan mértékű kiterjesztésének lehetősége, egy nagy egység részeként élés megtapasztalása.
Az internet jövőjében benne van azonban az a veszély is, hogy csak nemzeti/nemzetközi bevásárlóközpont lesz, egyéni anyagi érdekek kiszolgálója, szűk, privilegizált üzleti kör eszköze a széles tömegek manipulálására, fogyasztásaik gerjesztésére.

A mai kor embere az internettől segítséget kaphat, hogy általa megtudja: mit mond a tudomány a fejlődésről, a globalizációról, a veszélyekről, az új technikákról; hogyan látják az írók, a költők, a nagy rendezők és a nagy szellemi vezetők a világot; hogyan gondolkodnak, cselekszenek azok az emberek, akik már másképp akarnak élni, fogyasztani, üzletet vagy politikát vezetni.
Korunk emberről és világegyetemről alkotott uralkodó nézetei ugyanis alapvetően Newton, Darwin és Freud népszerű tanaira épülnek, amelyeket már megcáfoltak az új felfedezések. Milyen kevesen tudják, pedig tudományos tények igazolják, hogy az újonnan születő felismerések fényében a világegyetemet már nem kell úgy elképzelni, mint tehetetlen agyagdarabok élettelen, lélek nélküli halmazát: sokkal inkább emlékeztet élő organizmusra, mint halott kőre. Az élet nem véletlenszerű esemény, az emberi psziché elemi ösztönei pedig sokkal többet jelentenek a szexuális hajtóerőnél és a szükséglet kielégítés ösztönénél.
Az új felfogás szerint nem lehet kategorikusan elválasztani egymástól az anyagi világot, az élővilágot és az értelem és a tudat világát. Az új kutatási mezők összekötik az eleddig elkülönült tudományterületeket. A kvantumbiológiában egyesül a kvantumfizika és az élettan, a fizikai és a kognitív tudományok közötti szakadék fölött hidat ver a kvantum-agyelmélet és a kvantum-tudatkutatás. A rendszerelmélet, az evolúciós elmélet, a kibernetika és a káoszelmélet területein összegyűlt felismerések a fizikai, biológiai, pszichológiai és szociológiai jelenségekre egyaránt alkalmazhatók. A tudomány most formálódó világképében az anyag, az élet és az elme egymással összeférő elemek egy mindent átfogó, nagyon összetett, mégis koherens és harmonikus folyamatban. Tér és idő egyesül a megfigyelhető világegyetem dinamikus háttereként; többé nem az anyag a valóság legalapvetőbb sajátossága – az energia lép a helyébe; és az energiában fürdő univerzum alapelemei immár nem az elkülönült részecskék, hanem a folyamatos mezők. A világegyetem törésmentes egész, amely a kozmikus idő eonjai során fejlődött ki, és teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek között létrejöhet az élet, majd az értelem. Az élet nem más, mint kapcsolatok sűrű szövésű hálója, amely önerejéből fejlődik, megszámlálhatatlan egymástól eltérő elemének találkozása és összekapcsolódása révén. A bioszféra a világegyetem méhéből születik, az értelem és a tudat pedig a bioszféra méhéből. Semmi sincs, ami független volna minden mástól, mindenen a harmónia uralkodik.
Testünk a bioszféra része, bele van szövődve a földi élet hálójába. Elménk része a testünknek, kapcsolatban áll más elmékkel és a bioszférával is. Ez volna az új világkép, és ennek a képnek hatalma van – legalább akkora hatalma, mint a múlt bármelyik mítoszának, korszerűségében pedig messze felülmúlja azokat.