Mikuláskor 71 éves Garas Dezső

R:    Te a Sándor Pali színésze vagy?

G:    Igen.

R:    Miért?

G:    A legtöbb filmet vele csináltam, meg a legsikeresebbet. Igen, én a Sándor Pali színésze vagyok, majdnem minden filmjében benne voltam. A legfiatalabb koriban nem, de majdnem minden filmjében.

R:    Folyamatosan zrikáltátok egymást.

G:    Volt…

R:    Állandóan zrikáltátok egymást.

G:    Igen, hát én zrika nélkül nagyon nehezen tudok élni, ezt te is tudod, engem is lehet zrikálni, engem nem izgat, sőt.

R:    Te mindig tudod, mit csinálsz a kamera előtt?

G:    Á, fenéket! Aki azt mondja, az nagy humbug. Nem, nem tudom. Apáti tanárom volt, mondta, hogy teljesen mindegy, mit csinálnak a színpad, az a röntgengép, átlátni magunkat. Mindegy, hogy akarják-e titkolni. Vagy tehetségtelen, vagy nem. A tehetség teljesen átüt.

R:    De te mániákus ember vagy.

G:    Most már nem, voltam. Voltam. Egy nagy gyáva mániákus ember.

R:    Gyáva?

G:    Gyáva, hogyne.

R:    Azért voltál hangos?

G:    Hát egyrészt, másrészt amikor én megtettem, hát erről már sokat beszéltem…

R:    De velem még nem beszéltél.

G:    Nem szeretem.

R:    Na mondjad.

G:    Azért félek ilyen riportoktól, mert hazamegyek, és utána… gondolat jutott most eszembe… jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, de amikor én 76-ban elmentem szabadúszónak…

R:    Te voltál az első.

G:    Én voltam az első.

R:    Indulatból döntöttél.

G:    Nem indulatból, hiúságból, sértettségből döntöttem. Nem volt indulat benne.

R:    Hát a sértődöttség az eléggé indulatos…

G:    Hát mert úgy foglalkoztattak, ami nekem nem felelt meg, nekik meg igen, de általában az embernek magáról alkotott és a világnak róla alkotott véleményében lehet ennyi különbség, … Akkor nagyon-nagyon féltem. Éjszakánként úgy ébredtem fel, hogy ömlött rólam a víz, a félelemtől, hogy mi lesz velem.