A költő halálára- Faludy György

 

 Ki jóízűen csak mérget ivott

Nehezen ír le pozitívumot

Kitől mindenki és mindent elvett

Műveltsége semmi és kiterjedt

Lyukas vashatos, lemerült elem

Nem mondja semmiért hogy röstellem

Aki csak írni nem süket, pösze

Nem tudni mi a célja, eszköze

Neki semmi sem sürgős és fontos

Meghatározása nincsen pontos

Játssza a bölcset, játssza az ökröt

„Örökké élek, vagy ma megdöglök”

Különc, el nem fogadott és dőre

Nem pénzért dolgozik, nem időre

Ha ezért csinálná, nem lenne az

A kitüntetés is szerény vigasz

Semmiből jön és a semmi megy

És hogy versel, inkább kényszer mint kegy

Nem is próféta, és nem is vátesz

Mindenből elvesz, mindenre rátesz

Ki mindenért odavan, mindent un

Reprezentatív honorárium

Üres fejében mindig vers készül

Fejsimogatást kap osztályrészül

Aki félreért és félregombol

Ki vacog, bár a nyár heve tombol

Aki sohasincsen csaj félúton

„Imádom az életet, de únom”

Mint az élet mikéntje? Titok

A játszmája önmagával nyitott

Ki kukába dob verset több százat

Lábat lavór és víz nélkül áztat

Semmit semmivel tetéz és ragoz

Égről néha egy csillagot lehoz

És nem büszkélkedhet észből éppel

Vagy körmöl, vagy csavarog vagy gépel

Jámbor egy állat, vicsorog vadul

Az álmaiban lázad és vidul

Életét a papirfencnik őrzik

Haláltól és gyönyörtől lúdbőrzik
Reméli hogy a neve megmarad

Pokolnak és mennynek is mattot ad

Amit leír: hazugság, : valódi

Eszméinek a lólába lóg ki

Nem tud nyerni, és nem tud veszteni

Tudja: van úgy hogy nincs mit kezdeni