Hogyan adtam le húsz kilót? 1. rész
A szerkesztőségben is pletykálnak. Vajon E. mitől fogyott le ilyen gyorsan, és mitől fiatalodott meg ennyire? A pletyka alapja ugye mindig a kellő információ hiánya. Mi megkérdeztük tőle, de nem hittünk neki. Ezért hát megkértem, hogy írja meg. Mi már csak ilyenek vagyunk, az írott szónak jobban hiszünk.
Beiratkoztam egy tanfolyamra, ahol hozzám hasonló, súlyproblémákkal küzdő emberek jöttünk össze. Van, akinek a munkája miatt, másnak az egészsége érdekében, megint másnak a szerelmi kapcsolata miatt vált igen sürgőssé a fogyás. Vannak köztünk fiatalok – tizen- és huszonévesek -, középkorúak, mint jómagam, és néhány idősebb, hatvan fölötti. Van köztünk háziasszony, tanár, gépkocsivezető, sportoló (nem egykori, hanem ma is aktív edző) és irodai munkát végző. A többség nő, de akad férfi is. Tehát igen-igen különbözőek vagyunk. Ami közös bennünk, az a fogyni vágyás.
A táplálkozási tanácsadónk, aki nem mellesleg belgyógyász szakorvos, és háziorvosként rendel egy fővárosi külső kerületben, kicsit késve érkezik, és hogy behozza a lemaradást, gyorsan szétoszt egy listát. Azok az élelmiszerek szerepelnek rajta, amiket szabad enni. Hús, minden mennyiségben, halak és más tengeri herkentyűk, tojás, zöldségek, sajtok, túró, joghurt (szigorúan natúr), és körülbelül ennyi. Az italok címszó alatt csak az ásványvíz és a tea szerepel, cukor nélkül persze. Szeszesital – egyelőre? – semmi.
A módszer, amivel az előadó ígérete szerint félév alatt (tehát nem egyik napról a másikra) elérjük a kívánt testsúlyt, az Atkins-szemléleten alapszik – mondja. Egyik hallgatótársam már teszi is fel a kezét, hogy ő úgy hallotta, a neves amerikai orvos a szíve elzsírosodásába halt bele. „Attól, hogy ő maga nem tartotta be a saját diétáját, még a módszer lehet nagyon jó” – feleli nyugodtan Doktor nénink, és halad tovább a saját gondolatmenete szerint. Megtudjuk, hogy a fogyókúránk négy szakaszból áll majd. Az első két hétben szinte semmi olyat nem ehetünk, amiben szénhidrát és cukor van, majd lassan ismét az étrend része lehet egy sor tiltott finomság. Úgy tűnik, megvan már, ki lesz az örök kérdezősködő, hiszen az előbb szót kérő nő megint közbevág: „És a kalóriák meg a zsír? Azt nem kell számolni?” Nem kell – derül ki -, bár azon a táblázaton, ahol a diéta alatt is fogyasztható ételek szénhidrát tartalma szerepel, rajta van azért a kalória és a zsírtartalom is. Az Atkins-szemlélet lényege azonban az, hogy az elhízásért elsősorban a szénhidrát tehető felelőssé, ezért ebből kell kevesebbet bevinni a szervezetünkbe. „És nem borul fel akkor az anyagcsere-folyamat?” – kérdez az ismerős hang. „De igen, ám éppen ez a cél. Hiszen azért vagyunk túlsúlyosak, mert nem jól működik a szervezetünk. A szénhidrátbevitel csökkentése majd a későbbiekben a szabályozása mérsékli az inzulinszintet. S ami a legfontosabb: azáltal, hogy nem fogyasztunk cukrot, megszűnik az inzulinszint fel-lemozgása.”
Hozzászólás zárolva.