Miért szeretjük annyira a csokoládét?

A kakaóbabot, a „quetzalcoatl”-ot már az aztékok is az isten ajándékának tekintették, amelyből a bab megpörkölésével, megőrlésével, majd víz hozzáadásával készítették el az élénkítő hatása miatt kedvelt „xocolatl”-ot. Az Újvilágba érkező Kolombuszt és társait lenyűgözte a furcsa ital, de arra, hogy az Európában is megkezdje hódító útját még mintegy száz évet kellett várni. Hernan Cortez, a spanyol hódító „csak” 1519-ben kóstolta meg a csokoládé főzetet, de hamar rájött, hogy ettől katonái gyorsabban és tovább menetelnek, ezért hajói már kakaóval megrakva tértek vissza Európába.

A korai hagyományoknak megfelelően először az európaiak is italt készítettek a kakaó porból, de a 18. században már a kakaót különböző őrölt adalékanyagokkal, fehércukorral, ánizzsal, mandulával és vaníliával keverték össze, majd lassú tűzön felmelegítették és krémszerű anyagot készítettek belőle, amelyből azután táblákat formáltak és hagyták azokat kihűlni. Az évszázadok során a csokoládé készítés óriási fejlődésén ment keresztül és akárcsak a boroknál, ma már a jó minőségű csokoládéknál is léteznek különböző évjáratok, és létezik minden idők talán legkellemesebb szakmája; a hivatásos csokoládékóstoló is. De nézzük mit, és hogyan is kóstolnak a csokoládé somelier-ek.

Az eredeti csokoládé, azaz az étcsokoládé – ha nem számítjuk a fűszereket – a kakaóporon, kakaómasszán és kakaóvajon (kakaó származékok) kívül legfeljebb csak cukrot tartalmaz. Az étcsokoládék, amelyekben minél több a kakaó anyag, s minél kevesebb a cukor, annál „igazibbak”. Az étcsokoládé kakaótartalma legalább 43 százalékos, de ideálisabb, ha 55-75 százalék közötti. A keserűcsokoládék kakaótartalma még magasabb, 85-90százalék. Minél magasabb a kakaótartalom, élettanilag annál jobb minőségű a csokoládé. Az étcsokoládé készítésben először a francia és a belga „chocolatiére”-ek jeleskedtek.

A híres csokoládékészítő mesterek és az „orr-ok” különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy honnan szerzik be a kakaóbabot. A trinitario-i bab íze aromás, a venezuelai kissé narancsos, a ceyloni kellemes üde illatú, az ecuadori pedig kissé kávé ízű. Ezek az ízek, aromák és persze az apáról fiúra szálló kakaóbab pörkölési eljárások, mind-mind meghatározó szereppel bírtak és bírnak az étcsokoládé különlegességek ízének megkomponálásában. Az étcsokoládé rajongók számára igazi ínyencségnek számít a chili-s, borsos, vagy az európai ízlésvilághoz kicsit közelebb álló fekete ribizlis étcsokoládé.