Vízhiány lesz a Földön?

Egy olyan időszakként emlegetik, mint amelynek lakói már tisztában voltak a víz fontosságával, a földi élet fenntartásában, fennmaradásában alapvető fontosságú anyag jelentőségével, mégis alig tettek valamit az ivóvízbázisok védelméért, a felszíni vizeket érő környezeti terhelés csökkentéséért.

Illetve a gazdag országok már hatásos intézkedéseket tettek a vízminőség javítása érdekében az elmúlt évtizedekben, de a világ szegényebbik felének erre nem volt pénze. Egyenes összefüggés van a víz védelme és az adott ország GDP-je között…

A félelem megalapozott, hiszen már ma is az emberiség jelentős része nem jut egészséges ivóvízhez. Hogy ne a levegőbe beszéljünk: jelenleg a Földön 1,2 milliárd embernek nincs biztosítva a hosszú távon is fenntartható ivóvízellátása, 2,4 milliárd nélkülözi az emberhez méltó higiénés körülményeket.

A szennyezett ivóvíz világszerte első a betegségek kiváltó okai között – évente négymillió ember halálát okozza szennyezett ivóvízre visszavezethető betegség. Az áldozatok többsége gyerek.

A vízkészletek elherdálása bő száz éve folyik – szoros összefüggésben az emberiség létszámának bővülésével. A huszadik században a népesség háromszorosára nőtt, ugyanakkor a vízfelhasználás a hatszorosára.

A további növekedés mindkét esetben garantált. Becslések szerint 2050-re kilencmilliárdan leszünk. Egy másik becslés: a vízkivételek negyven százalékkal emelkednek a következő két évtizedben.

Egy harmadik adat azt mutatja, hogy ugyancsak a következő húsz évben az egy főre eső szabadon felhasználható vízkészlet egyharmaddal csökken a világon. Bár a víz az egyik megújuló természeti erőforrásunk, de a megújulás nem tart lépést a folyamatos szennyezéssel.

Az sem mindegy ki hova születik. Egy fejlett országban élő ember élete során 30-50-szer több vizet használ, mint egy harmadik világban élő. Észak- és Dél-Amerikában viszonylagos vízbőség van, a túlnépesedett Ázsiában viszont mind több embernek nem jut elegendő víz.

Globális méretű vízhiánnyal állunk tehát szemben? Igen. Több mint 80 országban már ma is vízhiány van. Spanyolországban, ahol nagyon kevés a felhasználható készlet, egyes körzetekben már ma is választott vízbíróságok osztják szét a vizet.

2025-ig különösen a Közel-Kelet országaiban súlyosbodik a vízhiány. A következmény: most még döntően politikai, vallási okok miatt indulnak háborúk, de mind közelebb az az idő, amikor a vízbirtoklásáért fognak fegyvert az emberek. Sőt! Néhány évvel ezelőtt fegyveres konfliktus tört ki az egyik izraeli határfolyó vízmegosztása miatt.

A víz nem csak szomjunkat oltja, az élelmiszerek előállításához is nélkülözhetetlen. A világszerte rendelkezésére álló ivóvíz 75 százaléka a mezőgazdaságba folyik – az élelmiszerek több mint 40 százalékát mesterséges öntözéssel állítják ma már elő. Napjainkban kereken 225 millió hektár földet öntöznek a világon.

Sok száraz éghajlatú országban minden termőterületet mesterségesen kell öntözni, s ez a tény nem csak problémássá teszi a vízellátást, hanem élelmezési válságokkal is fenyeget.

A hazai gondok nem ennyire „ütősek”, azért akadnak szép számmal: a csatornahálózat folyamatosan bővül, de nagyon sok ember ma sem tud rákötni a hálózatra. Problémák vannak a szennyvízelhelyezéssel, számos hulladéklerakó szennyezi a talajvizet.

A klímaváltozás miatt kevesebb csapadék hullik, ám ha mégis esik, alkalmanként özönvízszerű esőzés sújtja az országot. Egyaránt készülni kell a vízelvezetésre, illetve a víz visszatartására.

Az Unió felismerte, hogy a régi gyakorlat nem folytatható – a „Víz Keretirányelv” (VKI) 2000-ben lépett hatályba az EU tagországaiban. A 2004-es csatlakozás óta Magyarország számára is kötelező a Víz Keretirányelvben előírt feladatok végrehajtása. (Így vizeink megóvását, állapotuk folyamatos javítását ma már nemcsak a józanész diktálja, hanem törvényben előírt kötelessége az államnak, a közigazgatási intézményeknek, minden egyes állampolgárnak.)

A VKI célja, hogy 2015-re a felszíni (folyók, patakok, tavak) és felszín alatti víztestek „jó állapotba” kerüljenek. A VKI szerint a „jó állapot” nemcsak a víz tisztaságát jelenti, hanem a vízhez kötődő élőhelyek minél zavartalanabb állapotát, illetve a megfelelő mennyiségű és minőségű vizet is.

A jó állapot eléréséhez szükséges intézkedéseket össze kell hangolni többek között az árvízi, belvízi védekezéssel, illetve a területfejlesztési elképzelésekkel. Harmonizálni kell a jelenleg országhatárokkal szabdalt vízgyűjtők kezelését is.

Az együttműködés csak úgy érhető el, ha a területen működő különböző érdekcsoportok (például horgászat, turizmus, természetvédelem, mezőgazdaság, ipar, önkormányzatok képviselői) is részt vesznek az intézkedések tervezési folyamatában.

A vizek jó állapotának elérése érdekében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium irányításával 2009. végére el kell készülnie az egész országra kiterjedő vízgyűjtő-gazdálkodási tervnek. A társadalom tájékoztatása a Víz Keretirányelvről elindult, jelenleg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából egy országos kampány folyik – amelyhez az EU jelentős támogatást biztosít.

A társadalmi véleményezés részeként a helyben érintettek és érdekeltek is megismerhetik a kiinduló állapotot, elmondhatják véleményüket, bekapcsolódhatnak a tervezési folyamatba. Első lépésként a vízgyűjtő-gazdálkodási terv céljairól, menetéről készült konzultációs anyag, mely a www.vizeink.hu oldalról letölthető és véleményezhető.

Az eddigi és a jövőbeli vizsgálatok eredményei alapján határozhatók majd meg azok az intézkedések, amelyek révén vizeink 2015-re valóban jó állapotba kerülhetnek. Ezek az intézkedések lehetnek például jogszabályok módosításai, víztakarékosság elősegítése, földterület használati változások, műtrágya- és vegyszerhasználat csökkentése, a szennyvizek tisztítása, vagy akár egyes vízfolyások, állóvizek természetes működésének részleges/teljes visszaállítása.

A kötelezettség teljesítése hazánkban lassan megy. De megy. A források jelentős részét az EU-biztosítja. Épülnek a szennyvízcsatornák, a szennyvíztisztító telepek. Ha elkészül a csepeli szennyvíztisztító, akkor a magyar főváros alatt élők Dunája lényegesen tisztább lesz a jelenleginél.

Már „csak” egy alapvető szemléletváltásra lenne szükség, hogy az emberek rá is kössenek a szennyvízcsatornára, hogy takarékosan bánjanak a vízzel, hogy a kertet ivóvíz helyett a ciszternákban felfogott esővízzel öntözzék, hogy ahol egészséges víz folyik a csapból, ott szükségtelen a műanyagpalackokba töltött ásványvizek fogyasztása.

Arra is rá kellene jönni, hogy a vízbázisok védelme egyúttal gazdaságosabb is, hiszen a szennyezéstől megóvott vízadókból származó tiszta víz olcsóbb, mintha elszennyezett készletekből drága technológiák bevetésével kellene ivóvizet előállítani.

Továbbá az sem mindegy, hogy egy rehabilitált, természetesebb élőhelyen gazdagabb halállomány alakul ki a horgászok nagy örömére, de említhetnénk a jobb vízminőségű tó-, vagy folyóparti strandok számának növekedését is.

Az irány tehát adott. A keretet kidolgozták, hogy milyen elvek betartásával óvjuk létünk alapját, a vizet és a vizes élőhelyeket.

Ötvös Zoltán

Forrás: DayLightMedia