Amikor 38 szemtanú hallgat…

Ön mit gondol arról, akik a földön fekszik az utcán, és láthatóan rossz állapotban van?

És mi jut eszébe, amikor nehezen mozgó, az egyensúlyát bármelyik pillanatban elvesztő embert pillant meg a metrón, az áruházban?

Hányszor állt meg ilyen esetben segíteni? És hányszor hessegette el egy pillanatra feltörő kényelmetlenség érzetét a „biztos csak részeg”, vagy „veszélybe sodrom magam, ha segítek” gondolattal?

A tény az, hogy annál nagyobb az esélyünk, hogy vész esetén segítséget kapjunk, ha minél kevesebben vannak körülöttünk. A tömegben ugyanis a felelősség annyi részre oszlik, ahányan vannak körülöttünk, s többnyire mindenki a másiktól várja a megoldást.

Emlékezetes eset volt Amerikában, amikor 38-an voltak szemtanúi egy nő meggyilkolásának az utcán, s mégsem segített senki.

Persze nem kell Amerikába rohanni egy hasonló példáért. Kisebb közösségekben gyakori, hogy tudnak egy gyerek bántalmazásáról, esetleg látják is ennek nyomait, de nem érzik magukat kompetensnek a dologban, esetleg nem akarják magukat sem veszélybe sodorni, így hallgatnak.

S egy személyes példa: engem fényes nappal akartak kirabolni jó pár éve a trolin. Nagyjából húszan láthatták, ahogy dulakodtam a táskámban kotorászó fiatalemberrel, de senki nem segített. Mindenki úgy tett, mintha nem látna semmit.

Miért?

Ilyenkor mindenki a „be nem avatkozó” néző pozíciójában érzi magát, aki konformista módjára igazodik a többséghez, s nem akar veszélyesnek ítélt, vagy rajta kívülálló helyzetbe keveredni. Még akkor sem, ha például természetes kellene hogy legyen a segítségadás.

Aronson A társas lény című nagysikerű könyvében írja le a következő emlékezetes esetet.

A princetoni egyetem teológiai szemináriumáról toboroztak a kísérletszervezők hallgatókat azzal az ürüggyel, hogy egy beszédet szeretnének rögzíteni a segítségükkel.

Az önkénteseknek, akik persze semmit nem sejtettek a kísérlet valódi szándékáról, azt mondták, hogy a  beszédre való felkészülés után át kell menniük egy másik épületbe, ahol aztán rögzíteni fogják a szöveget.