Állj meg, magyar!

Termelés-alapú társadalmunkban sajna hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a vakáció nem a teljesítményről, hanem a játékról, a semmiségek okozta örömről és nem utolsó sorban az egészségünkről szól. („A test arra terveztetett, hogy használják, majd telítődjön – ez biológiai alapvetés” – hívja fel a figyelmünket Wolfgang Linden pszichológia professzor.)

Ahhoz, hogy a nyaralás tényleg a pihenésről szóljon, mentalitást kell váltanunk: vissza kell vennünk a tempóból! Ezt kétféleképpen érhetjük el: egyrészt nem szabad hagynunk, hogy a hétköznapjainkat alapjaiban meghatározó „minél kevesebb idő alatt minél többet” felfogás alapján szervezzük meg a kikapcsolódás napjait is, másrészt el kell szakadnunk az elvárásoktól, a teljesítéstől, azaz a munkánktól – nemcsak fizikai értelemben!

A vakáció eltöltéséhez keressünk olyan helyeket, melyek lelassítanak. Nemcsak nyaraláskor, hanem úgy általában az életben „nem aknázzuk ki a dolgokban rejlő szépséget, mivel nem hagyunk elég időt elfoglaltságaink közt ahhoz, hogy eltöprengjünk rajtuk, és élvezzük is, amit csinálunk”. Carl Honore A lassúság dicsérete című könyvében bevezeti a „lassú ethosz” fogalmát, mely egy olyan világképet fémjelez, melyben az „amilyen gyorsan csak lehet” helyét az „amilyen jól csak lehet” szemlélet veszi át.

A „vakáció” kifejezés amúgy a latin „kiürít” szóból származik. A nyaralás tehát a „kiürítés, és nem a még több bezsúfolásáról szól” – fogalmazza meg Joan Borsyenko guru.

Ezek alapján tehát egy tartalmas vakáció nem azt jelenti, hogy minél több várost, országot látogatunk meg minél rövidebb idő alatt, hanem hogy egy adott kultúrának csak egy apró szegmensét ismerjük meg – de azt legalább jól.  A „lassú utazás” koncepciót bármilyen helyre adaptálhatjuk: a megalopoliszoktól kezdve egészen a saját a lakóhelyünkig.

Mindez nagyon szép, csakhogy önmagában nem elegendő ahhoz, hogy tényleg ki tudjunk kapcsolni. Sajnos „a folyamatos terhelés járványszerűen terjed kultúránkban, és a pihenést is megfertőzi” – mondja Jeffrey Kottler, a Kaliforniai Egyetem professzora. „Nem elégszünk meg azzal, hogy egyszerűen a családdal legyünk, kiüljünk a strandra, vagy túrázzunk.” Még akkor is azt méricskéljük, hogy hogyan tudunk megfelelni az elvárásoknak, amikor elszakadunk a munkahelyünktől. Becsvágyunk és tudatalatti szorongásaink miatt még a pihenés percei is a teljesítés küzdőterévé válnak.