A szépség ára

Azt hiszem, abban kiegyezhetünk, hogy a szépséget ma már meg lehet vásárolni.

Ha A. jó helyre született B. egy vagyont örökölt C. jól ment férjhez (esetleg egyenesen egy plasztikai sebészhez) Önből is lehet szépségideál. Ezt a tényt egyre több „átszablak-show” is alátámasztja a televízióban, ahol szemtanúivá válhatunk hamupipőke szépségkirálynővé változtatásának és a végeredmény láttán katartikus örömkönnyekben való kitörésének.

Ráncait felvarrják, haját lézerrel meghosszabbítják, girbegurba fogsorából hollywoodi mosolyt varázsolnak, a dús, szexis ajkakhoz csupán egy kevés szilikon szükségeltetik, zsírleszívással új kontúrt kap az arc és a test, a mellnagyobbítás lassan rutin beavatkozásnak minősül. Mit felejtettem ki? Igazából lényegtelen. Nézzük inkább a dolog másik oldalát.

Mert a szépségért nem csak pénzzel kell fizetni!

Vegyük például Victoria Beckham-et, korunk irigyelt szépségideálját (igaz, 20 évvel ezelőtt még szépnek sem nevezték volna, de ez most nem tartozik a tárgyhoz…).

Nádszál-karcsú, az arcán és testén viseli a legmenőbb plasztikai sebészek keze nyomát, mindig fotózásra kész.

Szóval Victorián mindig minden tökéletes: a sminkje, a haja, az öltözéke valamint a kiegészítői. Ő viszont kiegészítőként szerepel, férje David Beckham oldalán, kinek aktuális stílusához tökéletesen kell passzolnia (és még ez sem tartotta vissza hites urát a félrelépésektől).

Íme néhány mondat, amit Victoria egy életen át nem ejthet ki a száján:

–         Ma fáradt vagyok, nincs kedvem 40 percet sminkelni.

–         Csak a közértbe kell leugranom, felhúzok egy farmert pólóval.

–         Már nem friss a hajam, összefogom lófarokba, holnapig még kibírja.

–         Eszem egy szelet csoki tortát, jót fog tenni a hangulatomnak!

–         Ma hosszú szoknyát/hosszú nadrágot veszek, mert hideg van és nem akarok felfázni.

–         Ma nincs kedvem 15 centis sarkú csizmát húzni, mert fáj a lábam.