A nő és a pénz
Az asszony kezébe pénzt, bankkártyát adni nem szabad – vélekednek a férfiak. Elemzők szerint azonban a nők sokkal megfontoltabban fektetik be pénzüket, mit több, nem shoppingolnak többet, mint a férfiak.
A sztereotípia szerint a nők jobban gazdálkodnak a pénzzel, megfontoltabbak, nem szívesen kockáztatnak. Egy másik közhely szerint egy nő igazán csak a pénzköltéshez ért. Hogyan bánik a pénzzel egy magáról felelősen gondoskodó, pénzügyi tervezéssel rendelkező modern nő?
Egy nő pénzügyi döntés előtt inkább kér tanácsot, kevésbé dől be a reklámoknak, ha pedig befektet, a hozamot csak másodlagosnak tekinti a biztonsággal szemben.
A nemi sztereotípiákra alaposan rácáfolnak néha a piackutatók felmérései. Ezek szerint a férfiak azok, akik hajlamosabbak reklámokból tájékozódni, ha pénzügyi szolgáltatásokról van szó. A nők inkább tanácsot kérnek saját bankjuktól vagy ismerősüktől. A felmérések azt mutatják, hogy a nők nemcsak jobban spórolnak, mint a férfiak, de megtakarításaikat nagyobb arányban tartják „modern” befektetési termékekben.
Arra a kérdésre, hogy miért spórolnak, a nők többször említik a nyugdíjas kort, és ugyancsak nagyobb arányban tesznek félre csak úgy, különösebb cél nélkül. A gyerek jövőjére ezzel szemben azonos arányban gondolnak a két nem megkérdezett képviselői.
A felmérés más helyen jobban összecseng a nemi sztereotípiákkal: így a női válaszadók számára a megbízhatóság elsőrendű szempont, akár bankot választanak maguknak, akár befektetést. Ha hitelintézetről van szó, a kondíciók fontosak kevésbé, ha befektetésről, a hozam, amely a biztonság után a második helyet foglalja el a fontossági sorrendben. A férfiak esetében épp fordítva, az elsődleges szempont a hozam, és az csak másodlagos, hogy ahhoz nagy biztonsággal valóban hozzájutnak-e végül.
Ha pénzügyekről van szó, a formaságokkal a nők kevésbé törődnek. az „átlagos” női ügyfél otthonosabban mozog a pénzügyek világában, legyen szó megtakarításról, vagy akár a bankkártya használatáról. Nők ugyanis nagyobb arányban használják ma már vásárlásra is plasztiklapjukat, mint a férfiak, sőt gyorsabban beleszoktak a modern – telefonos – banki ügyintézésbe is.
A vásárlás hagyományosan női tevékenység. Van abban is némi igazság, hogy szeretünk válogatni, divatos kifejezéssel „shopingolni”, jól értünk a költéshez is. Viszont ismerek olyan férfiakat, akik túl tesznek a nőkön a vásárlásban, mert olyan válogatósak, olyan nagy igényűek, hogy csak nagyon nehezen találják meg a keresett darabot. Ismerek olyan férfit is, aki a bevásárlóközpontban az egységárakat vizslatja és csak a legolcsóbb terméket hajlandó megvásárolni. Szóval, a vásárlás nem nemspecifikus – szerintem…
Hozzászólás zárolva.