Belehalok, úgy fáj!
A lelki és érzelmi fájdalmak az idő előre haladtával csak tompulnak, igazán nem múlnak el soha. A sebek ott égnek, szunnyadnak szívünk mélyén, s elég egy apró utalás a fájdalom okára, újra felszakad a seb, s ugyanúgy fáj, mint akkor…
Belehalok, úgy fáj! Ki ne sóhajtott, kiáltott, vagy üvöltött fel már így, legalább életében egyszer! Ha elhagyta a kedvese, megcsalta a párja, vagy végleg elvesztett valakit, aki közel állt hozzá.
A szív és a lélek ilyen fájdalmainak természetesen nincsenek anatómiai okai, bár az elhúzódó bánat sokszor okoz különféle betegséget, mely azután valódi fizikai fájdalommal is járhat.
Márpedig a mély lelki és érzelmi fájdalmak az idő előre haladtával csak tompulnak, igazán nem múlnak el soha. A sebek ott égnek, szunnyadnak szívünk mélyén, s elég egy apró utalás a fájdalom okára, újra felszakad a seb, s ugyanúgy fáj, mint akkor…
Az első, igazi, vagy annak hitt szerelem, s annak elvesztése örökre nyomot hagy lelkünkben, s tudat alatt meghatározza további párválasztásainkat. Sokszor ez édes fájdalom, hiszen oly jó felidézni az emlékeket, miközben persze fáj is.
Legtöbbször valami hasonlót keresünk új párunkban, kimondva, vagy kimondatlanul első szerelmünkhöz hasonlítva mindenkit. Sokszor csap át az egykori szerelem gyűlöletbe, s a továbbiakban az elvesztett kedves tökéletes ellentétét próbálják megtalálni sokan. Ne feledjék azonban, a gyűlölet mindig rossz tanácsadó.
Ha szép emlékként próbáljuk megőrizni az imádott társ képét, tulajdonságait, okulva az elkövetett hibákból, vagy tudomásul véve, hogy még talán túl fiatalok voltunk, sokkal könnyebb elviselni a fájdalmat is, és további párválasztásunknál sem torzítja el értékítéletünket.
Sokkal nehezebb elviselni, és soha meg nem gyógyuló fájdalmat jelent közeli családtagjaink, legkedvesebb barátaink halála. Ez örök fájdalom marad. Az elvesztett gyermeket, szülőt, nagyszülőt senki és semmi nem tudja pótolni, s úgy érezzük, soha többé nem lesz olyan jó barátunk, mint az volt, akit elvesztettünk. Bármennyire fájdalmas, de ilyenkor a sebeket behegeszteni, a végleges depresszióból kimenekülni csak úgy lehet, ha az élőkre gondolunk, ha velük foglalkozunk, ha rájuk koncentrálunk. Ha nem ezt tesszük, velük is megszakadhat a lelki, érzelmi kapcsolat, újabb fájdalmat okozva ezzel magunknak is, nekik is.
Hozzászólás zárolva.