A hosszú ujj vajon miről árulkodik?

Azok a gyerekek, akiknek hosszabb a gyűrűsujjuk, mint a mutatóujjuk, valószínűleg ügyesebbek lesznek a matematikában, mint az irodalmi és verbalitást igénylő feladatokban, míg azoknál a gyerekeknél, ahol fordított a helyzet, nagyobb eséllyel számíthatunk jobb képességekre olvasásban, írásban és beszédben, mint a matekpéldákban.

„A tesztoszteron és az ösztrogén hormonok anyaméhben mérhető szintje felelős az ujjak hosszáért, amelyben tükröződik a különböző agyterületek fejlettsége” – mondta Mark Brosnan pszichológus, a Bath Egyetem kutatója.

Az anyaméhben kifejtett tesztoszteron (férfi nemi hormon) hatás elősegíti azoknak az agyterületeknek a fejlődését, amelyek a matematikai és térbeli képességekért felelősek – mondta. Ez a hormon teszi hosszabbá a gyűrűsujjat. Az ösztrogén (női nemi hormon) ugyanilyen hatással van azokra a területekre, amelyek a verbális képességekért felelősek, és jobban fokozza a mutatóujj fejlődését, mint a gyűrűsujjét.

A vizsgálatban Brosnan és kollégái fénymásolatot készítettek az iskolaalkalmassági vizsgát tett gyermekek tenyeréről, és tolómérő segítségével 0,01 mm pontossággal megmérték a mutató- és gyűrűsujjukat. Az ujjhosszak arányát használták, hogy meghatározzák a tesztoszteron- és az ösztrogénhatás mértékét.

A kutatók először külön értékelték a lányok és a fiúk teszteken elért eredményeit, és összehasonlították a mért ujjhosszarányokkal. Fiúk esetében egyértelmű összefüggést találtak a hosszabb gyűrűsujjal kimutatott születés előtti fokozott tesztoszteronhatás és a matematikaeredmények között. Ezzel párhuzamosan azok a lányok értek el jobb eredményeket irodalomból, akiknek rövidebb volt a gyűrűsujjuk, mint a mutatóujjuk, ami a születés előtti gyengébb tesztoszteronhatásra utal.

A kutatók a két nemet egybevetve is összehasonlították az ujjhosszakat és az alkalmassági teszten elért eredményt is, és azt találták, hogy a hosszabb gyűrűsujj, vagyis a nagyobb tesztoszteronhatás így is a matematikai képességeket erősíti a verbális képességek javára.

„Az ujjak aránya érdekes betekintést enged a veleszületett és a kognitív képességekbe” – nyilatkozta Brosnan. Az eredményeket a British Journal of Psychology következő számában fogják közölni. A kutató a jövőben kollégáival azt fogja tanulmányozni, hogy az ujjak aránya kapcsolatban áll-e egyéb kognitív és viselkedésbeli tényezőkkel, mint például a technofóbia, a lehetséges diszlexia (olvasási nehézség) vagy pályaalkalmasság.