„Szörnyű! Miattam lett pedofilok áldozata a gyerekem!”
A pedofília a gyermekek elleni szexuális, erkölcsi és emocionális erőszak. Visszaélés a gyermek kiszolgáltatottságával, gyengeségével, tapasztalatlanságával, erőtlenségével, érintetlen hamvasságával, kíváncsiságával, bizalmával, függő helyzetével, visszaélés a gyermeki vágyakkal és ösztönökkel.
A pedofil személy kóros személyiség, aki kedvességével, ajándékokkal, ígérgetésekkel, de nem ritkán erőszakkal el tudja érni, hogy a gyermek kövesse őt, teljesítse kéréseit, igényeit. Célja, hogy önző módon kielégítse perverz vágyait, úgy, hogy közben uralkodni tudjon, erősnek, hatalmasnak érezhesse magát.
Saját kielégülése a fő cél, ennek érdekében bármit elkövet. Kortárs kapcsolataiban viszont bátortalan, sikertelen, gyáva, nemritkán értelmileg is primitív. Nemi élete abból áll, hogy fogdossa a kisgyerekeket, vagy velük simogattatja magát, fő célja a kölcsönös maszturbáció a kiszemelt gyerekkel. Erőszakot ritkán követ el, és csak elvétve próbálkozik szexuális aktussal.
Lélektanilag a pedofil személyiség sokféle lehet, nem függ kortól, nemtől, műveltségi szinttől és származástól. Tény azonban, hogy a szigorú, átlátható törvényekkel működő, tradíciókat és tabukat tisztelő társadalmakban jóval ritkábban fordul elő, de ha mégis, akkor nagyon kemény kézzel súlyt le rájuk a törvény.
A gyermek, életkorától, családi helyzetétől függően könnyen csábítható, irányítható, befolyásolható, zsarolható és félelemben tartható.
Ha olyan családban él, ahol az ott uralkodó normák szerint a gyermeket tárgynak, engedelmeskedni köteles alattvalónak tekintik, a gyermeknek esélye sincs a normál személyiség fejlődésre. Azok használják ki, akiknek az lenne a feladatuk, hogy megvédjék, példát mutassanak, megtanítsák az érzelmek kimutatására, felismerésére és viszonzására, a kölcsönös szeretet és elfogadás örömére.
Akiknek az lenne a feladatuk, hogy kielégítsék vegetatív igényeit (éhség, szomjúság, tisztaság) felkeltsék kíváncsiságát a világ dolgai iránt, és megtanítsák azokban eligazodni úgy, hogy lehetőségeik szerint mindebben társai és támaszai legyenek gyermeküknek.
Mindezek híján a gyermek elbizonytalanodik, frusztrálttá, izolálttá válik. Támaszt és biztonságot, gyakran unalom ellen izgalmat keres. Hiányai vannak, és azokat szeretné megszüntetni. Szeretetre vágyna, de közben nem tudja, mi az a szeretet ezért könnyen csábítható cukorral, tárgyakkal, ígéretekkel, a szexuális közeledés simogatását is összetévesztvén a vágyott szeretettel. Nem tud érzelmileg differenciálni, követi azt, aki csábítja, hívja, viszi.
Hozzászólás zárolva.