Van-e az agynak neme?

A legújabb kutatások azt valószínűsítik, hogy az embrionális fejlődés során a nemi hormonok hatására az agy is különbözőképpen fejlődik, és ez az eltérő szerveződés, illetve programozás tehető részben felelőssé a férfi és női gondolkodás, viselkedés különbségeiért.

A modern vizsgálómódszerek – például a mágneses rezonancia (MRI) vagy a pozitronemissziós tomográfia (PET) – segítségével egyre több agyfunkció „székhelyét” sikerült azonosítani. Kiderült, hogy a férfiak agya specializáltabb: a különböző készségek, funkciók általában egy-egy jól körülírt területre, „fiókra” koncentrálódnak.

 Ezzel szemben a nőknél a két agyfélteke között szorosabb az együttműködés, és a kommunikációt biztosító kérgestest (corpus callosum) mintegy 30 százalékkal több idegrostot tartalmaz.

A férfiak sokkal jobban tájékozódnak a térben, és olvasnak térképet, kétdimenziós tervrajzok alapján könnyebben el tudnak képzelni, és össze tudnak rakni háromdimenziós modelleket, építményeket. Ezzel szokták összefüggésbe hozni azt a közismert tényt is, hogy a fiúk között a kiemelkedő matematikai képesség jóval gyakoribb.

A nők viszont a kommunikációs képességek terén szárnyalják túl a férfiakat. Általában nagyobb a szókincsük, jobb a helyesírásuk, könnyebben tanulnak idegen nyelveket. A nonverbális kommunikáció terén pedig jobban felfogják, és jobban értelmezik a mimikát és a gesztusokat, a testbeszédet, érzékenyebbek a hanghordozásra is. Így jobban megérzik, illetve értelmezik beszélgetőtársuk hangulatát, a szavak mögött bujkáló rejtett érzéseket, vágyakat.

Ebből adódik, hogy a különböző IQ-tesztek „diszkriminálnak” az egyik vagy a másik nem javára. Ha a tesztet úgy állítják össze, hogy abban sok a vizuális vagy térbeli tájékozódást igénylő (például labirintus-) feladat, akkor a férfiak érnek el magasabb pontszámot, ha pedig az általános és a verbális intelligenciát mérő kérdések vannak többségben, a nők teljesítenek jobban.

A férfiak az érzelmeiket a jobb félteke körülírható területén „tárolják”. A férfi tehát „helyére teszi”, mintegy „fiókba zárja” érzelmeit. Az érzelmek kifejezésére szolgáló készségek központja viszont a bal féltekében van. Nem csoda hát, hogy a férfi nehezebben teremti meg a kapcsolatot a két központ között, vagyis nehezebben fejezi ki érzelmeit.