Energia, az ember hajtóereje
Lehet, hogy az ember egyik legnagyobb energiaforrása magában a természetben van, csak fel kell ismerni, hogy miattunk van, emiatt úgy kell vigyázni rá, mint magunkra? Egyre inkább hajlamos vagyok mindezen állításokat igaznak vallani.
Miért felejtkezünk el folyton arról, hogy az embernek is szüksége van hajtóerőre, energiára, hogy működjön? Miért van az, hogy az energia szóval kapcsolatban csak a mechanikusan működő tárgyainkra gondolunk, a minket kiszolgáló gépekre, masinákra. eszközökre? Legalábbis a tudomány, beleértve a fizikai, biológiai és a közgazdaságtudományt is, az utóbbi időkig az energia fogalmán csak az anyagi világban ember által előállított, annak szolgálatában lévő, különböző halmazállapotú és erősségű, képletekkel leírható, modellezhető, érzékelhető dolgokat értett.
Az ember azonban mintha más, megfoghatatlan, a mai tudomány által megmagyarázhatatlan erők, energiák szerint működik.
Érdemes elgondolkodnunk, miért van az, hogy egyik embernek hallatlan energiája van az élethez: hatalmas mennyiségű munkát végez egy nap, rengeteg stressz helyzetet tűr el úgy, hogy meg sem viseli, emellett rendszeresen sportol, családjával sok időt tölt, olvas, társaságba jár, tájékozott mindenről a világban, jókedvű, imádja az életet. A másiknak fáj az élet. Rendkívül nagy megterhelésként éli meg, ha egy nap egy dolgot el kell intéznie. Két edény elmosogatásától is elfárad, legszívesebben mozdulatlanul bambulja a tévét, unott, rosszkedvű, utálja a tettet, a mozgást, a változást, és mindent. Mi kettejük között a különbség? Az energiatöltet.
Egészséges életmód?
Nyilvánvalóan az ember energiamennyiségéhez van köze az egészséges életmódnak. Az erős fizikumú ember többet bír, mint a gyenge, kevésbé hamar fárad el. Ezt el kell fogadnunk. De hová tegyük, ha azt tapasztaljuk, hogy egy 50 kilós, sovány, idősebb ember állóképessége messze meghaladja 90 kilós, kisportolt testalkatú fiatalabb kollégájáét, ha határidős munkát időre be kell fejezni. Szakmai hírnevének megtartása olyan erős motiváció, mely jóval nagyobb energiákat generál benne, mint a sport adta fizikai állóképesség, ha nincs megfejelve szakmai becsvággyal.
Kétségtelen, hogy testünk állapota sokat számít a kitartást igénylő fizikai és szellemi, idegi megterhelések tűrésében. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedben divatossá vált a rendszeres testmozgás. A rendszeres testmozgás, ne adj isten: sport nemcsak testünket tartja jó állapotban, hanem lelkünket is átmossa, felfrissíti, idegeinket megnyugtatja. Persze ez utóbbi megállapítás csak az élvezet és szórakozás miatt végzett testmozgásra vonatkozik. A monoton, kötelességszerűen elvégzett mozgásgyakorlatok kevés örömöt, élvezetet, kikapcsolódást okoznak. S tapasztalatból is tudhatjuk, hogy az ilyen testmozgás után elmarad a jókedv, a felhőtlenség, harmónia érzése. A fittness-gépeken elvégzett gyakorlatoktól jóval kevesebb energiatöltést kapunk, mint egy végigloholt focimeccstől, vagy egy jó teniszmérkőzéstől, ahol végre revansot adunk régi ellenfelünknek, barátunknak, s a tét: ki fizeti a sört. Az örömérzés tehát a plusz töltést adó tényező?
Hozzászólás zárolva.