Milyen vagyok, miért vagyok?
Az emberi természet megfigyelői úgy tartják, hogy az emberi élet derekán kezdünk el befelé fordulni önmagunkba, s keresni létezésünk alapvető kérdéseire a válaszokat.
Az egész önmegismerés játéknak indul. Ehhez rengeteg – sajnos, az értékeket tömegáruvá silányítók miatt lejáratott – ősi tudomány megfigyelései, archetipizálások s a modern pszichológiai tudományokban körvonalazott személyiségtípusok állnak a rendelkezésünkre. Ezúttal az asztronómia felismeréseinek vonalán indulunk el. A későbbiekben más, érdekes, tudományos és misztikus önmegismerési módszereket is sorra veszünk.
A félreértések elkerülése végett, e sorok írója óva int a bulvárlapok asztrológiai előrejelzéseinek komolyan vételétől, a tévé képernyőjén a lámpába meredő távolbalátók személyiségértékelésétől. S én sem hiszem, hogy az emberiség nyolc vagy tizenkét típusba beleszorítható. Úgy gondolom, hogy ahány az ember, annyi a személyiség. A világ olyan sokszínű a maga tökéletes egységében, hogy az már maga a teljesség. Mégis vannak típusok, vannak a típusoknak jellemző tulajdonságaik, negatívok, pozitívok, ahogyan a tűz különbözik a víztől, ahogyan a levegő más, mint a föld.
A négy ősi elem
Az ember ugyanúgy a fizikai valóság része, ahogyan az égitestünk, azon a fa, a bogár, a szél, az atommag, a szén, a szilícium. Testünk a fizikai világot alkotó elemekből épül fel, hogy azzal összhangban, azzal eggyé válva tudjon működni. S ma már tudósaink is tisztában vannak azzal, hogy nem csak biológiai, fizikai lények vagyunk, ahogyan a bennünket körülvevő világ sem csak látható anyagi részecskékből áll. Felfedeztük már a bennünket körülvevő és bennünk lakozó energia életerőt adó létezését, a rezgéshullámok anyaggá összeálló teremtő tulajdonságát. A pszichológia réges-rég dolgozik a lélekkel, a tudatalattival, holott be sem bizonyítottuk, meg sem ismertük, hogy a fizikai lénységünkhöz mi köze lelkünknek, hogy szívünk nem egyenlő a lelkünkkel. Az interperszonális kapcsolatok egyértelműen bizonyítják, hogy szellemünk, tudatunk ereje határok és korlátok nélküli, éteri természetű, s semmi köze az agyunkba táplált tudáshoz. Mindannyian anyagból, lélekből és szellemből vagyunk összegyúrva. Egyértelműbben megfogalmazva: szellemből és energiából állunk. Ez hozza létre valóságunkat, illetve mi hozzuk létre általa világunkat, tehát a bennünket körülvevő anyagot, a fizikai valóságunkat. De játsszunk tovább! A fizikai valóság és mi magunk is az asztrológiai tudomány szerint négy őselemből tevődünk össze: földből, levegőből, tűzből, vízből. A kínai asztrológia még egy őselemet: a fémet is hozzátársítja a világot alkotókhoz. Az asztrológia ősi tudományának alapját a Naprendszer asztronómiája képezi. Őseink már felfedezték a Naprendszer természete és az égi-földi események közötti nyilvánvaló, törvényszerű kapcsolatot.
Hozzászólás zárolva.