Gyomorforgató emberi szokások, gusztustalanságok

Ha valami facsarja az orrunkat, megkísérelhetjük elnyomni a tüsszentést. Van azonban, amikor nem sikerül megálljt parancsolni az ingernek, ilyenkor tegyük a zsebkendőnket az orrunk és a szánk elé, tompítsuk a hangot is, és a levegővel kiáramló váladékot is.

Ha valaki tüsszent, diszkréten illik jelezni, hogy észrevettük, de ha csak a közelünkben ül. Ha a szoba másik végében foglal helyet, nem kell átkiabálni neki. Mondhatjuk, hogy egészségére, vagy hogy jobbulást. Az is elég, ha rápillantunk és biccentünk egyet.

Az orrfújás kényesebb téma, aki nagyon megfázott, ne menjen társaságba, mert másokat is megfertőzhet. Persze aki allergiás, egész nyáron fújja az orrát, az nem maradhat otthon. Gusztus kérdése, hogy ki használ papír- és ki textilzsebkendőt. Mindkét esetben érvényes, ha az orrunkat fújjuk, fordítsuk el a fejünket, ne a partnerünkkel pont szemben végezzük ezt a műveletet. Ha már nagyon használt egy zsebkendő, dobjuk ki, vagy tegyük a mosásba, igazán illendő az lenne, ha egyszeri igénybevétel után már nem vennénk újra elő.

Orrot piszkálni, túrni természetesen nem illik, az ilyen természetes gusztustalanságokat az ember a fürdőszobában szokta elvégezni egyedül. Az egyedül a kulcsszó, ugyanis senkinek nem kell ezt végignéznie. És bár lehet, hogy az autóban egyedül ülünk, attól még a környezetünk látja, hogy épp mire használjuk a kisujjunkat.

Az ásítás azt jelzi, hogy unatkozunk, legalábbis mindenki így gondol rá. Pedig lehet csupán a fáradtság, az elhasznált levegő, az oxigénhiány miatt is. Ez is egy olyan reakció, amit jobb lenne elfojtani, de nem mindig sikerül. A csukott szájjal ásítás általában nem szokott működni, a másik fél valószínűleg észreveszi, hogy arcunkon megfeszülnek az izmok, szemünk könnyes lesz a visszafojtott ingertől. Ha mégis ezt a módszert választjuk, vegyünk az orrunkon nagy levegőket, így küzdhető le a legjobban a reakció.