Nyolcszor kimerítette a bigámia fogalmát

Arthur Worthington. Egy igazi szélhámos és szerencsevadász a 19. század végén, aki legalább öt alkalommal, míg más források szerint nyolcszor kimerítette a bigámia fogalmát.

Titokban megszöktette a már szintén házas Mary Plunkett-et, akit feleségül is vett 1895-ben, majd Új-Zélandba, Christchurchbe utazott vele. Ekkorra már jó pár álnevet és feleséget is elhasznált.

Önmagukat lelkitársaknak aposztrofálták, s egy darabig még a felszarvazott férj támogatását is élvezhették. Ügyes.

Arthur Worthington igazi karrierje itt, Új-Zélandon indult el, ahol sajátos vallási leckéket adott a helyi Christchurch város lakóinak. Hamarosan mintegy 2000 fős, magukat az Igazság Diákjainak nevező csoport alakult ki körülötte. Ettől felbuzdulva a város szívében megalapította az Igazság Temploma nevű egyházat.

Ám a szabad szerelemről hirdetett tanai állítólag nem tettek jót a helyi közösségnek. A nők sorra elhagyták férjeiket, valóságos morális válságba sodorva a hajdanán erkölcsös lakókat, miközben ők pedig igen csak megtollasodtak a vallás-biznisznek köszönhetően.

Ekkorra már az új-zélandi kormánynak is gyanús volt a férfi, akiről kiderült, valójában Samuel Oakley Crawford az eredeti neve. Fény derült korábbi házasságaira és zavaros pénzügyeire is, így nem volt kétség afelől, hogy egy csaló sarlatánnal van dolguk.

Worthington ekkor Tazmaniában próbált új életet kezdeni, de hamar rá kellett ébrednie, hogy az itteni  társadalom és a törvényeik nem igen teszik lehetővé, hogy vallásalapítóként tetszelegjen.

Így, mintha mi sem történt volna, visszatért Christchurchbe. A feldühödött tömeg, az átejtett hívek és a rendőri intézkedések miatt azonban nem volt maradása. Nem csoda, hogy az Igazság Temploma is bezárhatta kapuit. Ám ez egy cseppet sem szegte kedvét az állítólag rendkívül sármos férfinak.

Melborne-be költözött, ahol újjászervezte egyházát, híveket toborzott, önmagát pedig kinevezte Osiris, egyiptomi isten reinkarnációjának. Hogy teljes legyen a kép, gyorsan kerített egy Isist is maga mellé egy szomorú özvegy személyében.