Az egyik legismertebb, és 110 éves
Sokan ismerjük és szedjük, mint hagyományos lázcsillapítót, gyulladás-gátlót, illetve fájdalomcsillapítót. Pályafutása 110 éve alatt az egyik legismertebb orvossággá vált. Azt azonban kevesen tudják, hogy a legújabb kutatások szerint a szer a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésében is egyre nagyobb szerepet kap. A gyógyszeres terápia egészség-gazdaságossági számítások szerint is jó eredményekkel kecsegtet. Ennek is köszönhető, hogy április 1-jétől Eü.tér.köt. 50%-ról normatív 55%-ra emelkedett a gyógyszer társadalombiztosítási támogatása.
110 évvel ezelőtt, 1899 tavaszán jegyezték be az aszpirint a berlini Császári Szabadalmi Hivatalban. A becslések szerint azóta egytrillió tabletta fogyott, napjainkban évente közel 50 ezer tonnányit szedünk be világszerte. Az orvosság karrierje máig töretlen és felívelő, 110 éves pályafutása alatt sok területen bizonyított, az elmúlt évek kutatásai a molekula újabb és újabb indikációit igazolták. A gyógyszer híres rajongói közé tartozott az író Franz Kafka és az énekes Enrico Caruso, aki az időjárás változások miatti fejfájására szedte.
Új lehetőségek az indikációban
Az aszpirin az 1980-as évek közepéig klasszikus pályáját futotta, addig elsősorban fejfájás és láz ellen javallott gyógymód volt, és csak a hetvenes – nyolcvanas években folytatott kutatások eredményei tették a kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) betegségek megelőzésének egyik fontos molekulájává az acetilszalicilsavat. Egy 1990-ben, Svédországban lezajlott kutatás szerint például a készítmény 30 százalékkal csökkentette az infarktusos esetek számát, míg az újbóliak előfordulását 15 százalékkal sikerült vele leszorítani.
Az aszpirin jótékony hatása a szívinfarktus megelőzésén túl az agyi infarktus, azaz a stroke megelőzésében is kimutatható. Hazánkban ez ma a 3. vezető haláloki tényező, és a régiónkban egyedülálló és sajnálatos módon a fiatalabbakat is veszélyezteti. Ráadásul a betegség természete folytán minden 10. szélütötte beteg számíthat egy újabb, még erősebb szélütés bekövetkeztére. Ezért volt jelentős a kanadai neurológus professzor, Barnett vizsgálata, amely igazolta a szer hatásosságát ebben a betegségcsoportban is. A kutatásban részt vevők körében az aszpirin 31 százalékkal (a férfiaknál 48 százalékkal) csökkentette a szélütés kockázatát, munkája nyomán a szer világszerte elfogadott gyógyszere lett a stroke-megelőzésnek is.
(De még mielőtt bárki aszpirin-kúrába fogna, feltétlenül keresse fel orvosát és kérje ki véleményét!)
Hatóanyagát már az ókorban is ismerték
Az orvosság azokból az ősi gyógymódokból ered, amelyek szalicilátokat tartalmazó növényekkel kúrálták a betegeket. Hippokratész Kr. e. 400 körül szalicilt tartalmazó fűzfalevelet javasolt a szembetegségekre és a szülési fájdalom enyhítésére. A fűzfakéreg-kivonat lázcsillapító hatásról Edward Stone tiszteletes számolt be először 1763-ban a Royal Society tagjainak. 1828-ban egy müncheni gyógyszerészprofesszor, Johann Buchner a fűzfafőzetből keserű, sárgás anyagot vont ki, amelyet a fűzfa latin neve (salix) után szalicinnek nevezett el. Egy évvel később Henri Leroux tiszta, kristályos szalicint állított elő. A történet a párizsi Sorbonne-on folytatódott 1838-ban, ahol egy olasz vegyész, Raffaele Piria a szalicint savas főzéssel cukorra és aromás vegyületre bontotta. Ez utóbbit oxidálta, és színtelen, hosszú tűkristályokból álló anyagot, szalicilsavat kapott. Később kiderült, hogy a szalicilsav azonos a tündérfüst (Spirea ulmaria) kivonatából nyert, spireasavnak nevezett anyaggal. Ez a sav azonban marta a száj-nyálkahártyát, ezért Charles Gerhardt, a Montpellier-i Egyetem kémiaprofesszora megpróbálta módosítani a szerkezetét, amivel acetilszalicilsavat (aszpirint) kapott, de az eljárás olyan nehézkes volt, hogy Gerhardt ekkor még jelentéktelennek minősítette az új vegyületet.
Hozzászólás zárolva.