Nem méreg, de árt! Mi az?
Az Amerikai Élelmiszer és Hatóanyag Igazgatóság (FDA) szabályozná a hozzáadott só mennyiségét az élelmiszergyártóknál és az éttermekben is. – mondta a hatóság képviselője a napokban. Az Egyesült Állomokban is ismertek a túlzott nátriumbevitel következményei, és számos erőfeszítés is történt már e téren, de nem sok eredmény mutatkozott az elmúlt 40 évben.
Nem méreg, de árthat
Már a ’70-es évek óta nagyon fontos célkitűzés Amerikában a nátriumfogyasztás csökkentése, de hiába az egészségügyi irányelvek, a nemzeti sztenderdek és ajánlások, az amerikaiak még mindig több nátriumot fogyasztanak, mint amennyi egészséges lenne. Holott az étkezési szokások jelentősen változtak az elmúlt évtizedekben. Amíg korábban a nátrium nagy része az otthon, friss alapanyagokból készített ételek és utólagos sózás révén került a szervezetbe, ma már jellemzően a készételek, az éttermi és kiszállított fogások tartalmaznak túl sok sót.
A só évszázadok óta része az étkezéseinknek, és alapvetően nem is lehet a veszélyes táplálékok közé sorolni, azonban a túlzott fogyasztása ellen már számos érv felsorakoztatható: a magas nátriumbevitelt összefüggésbe hozzák a magas vérnyomással, a szívinfarktussal, a stroke-kel, bizonyos vesebetegségekkel és más súlyos állapotokkal.
Csökkentés fokozatosan
Sajnos, szinte észrevétlenül, napról napra szokunk rá az egyre erőteljesebb sóbevitelre, és ez a nemzeti sófogyasztás folyamatos növekedésén is nyomon követhető. Egyes tanulmányok szerint azonban az emberek az egyre kevesebb sóhoz is hozzászoktathatók, amennyiben lépésről lépésre csökkentjük az adagot. Hiszen amíg a hirtelen ízváltozást kevesen tolerálják, a lassú csökkenést szinte mindenki jól viseli. A cél nem a só abszolút eltörlése, de addig a szintig való csökkentése, amíg már nem jelent egészségügyi kockázatot.
Jane E. Henney, a Cincinatti Orvosi Egyetem professzora tanulmányt is írt a témában azokat a lehetőségeket vizsgálva, amelyekkel hatékonyan leszoríthatjuk a nátriumfogyasztást.
„40 éve ismerjük az összefüggést a hipertónia, és más életet veszélyeztető betegségek valamint a nátriumbevitel között, de még nem sikerült visszaszorítanunk a fogyasztását. Erről most meg kell győznünk az élelmiszergyártókat is. Ha fokozatosan csökkentenék a hozzáadott só mennyiségét, az nem változtatna jelentősen a termékek ízén, de egyre inkább teret adhatna más, táplálkozástanilag értékesebb összetevőknek.
Ami még belefér
Egy átlagos amerikai naponta 3400 gramm nátriumot fogyaszt, amit nagyjából 1,5 teáskanál só tartalmaz. Ehhez képest a 2005-ös ajánlások 2300 grammban maximalizálják az ajánlott bevitelt, ami 1 teáskanálnak felel meg. Efölött a mennyiség fölött jelentősen nőnek a kockázatok. A modern irányelvek azonban még szigorúbbak, csupán 1500 grammban határozzák meg a felnőtteknek még egészséges adagot, sőt, 50 év fölött még ennél is kevesebb az ajánlott.
Egészséges sópótlók is bőven fellelhetők a konyhákban: ilyen lehet a szójaszósz, a porrá zúzott kapormag, zellermag és szárított lilahagyma, a tengeri alga, vagy a főtt gabona és szója erjesztésével előállított miszó. Magunk is készíthetünk úgynevezett zöld sót, petrezselyem, zeller, csalán, lestyán, bazsalikom, snidling, majoránna és tengeri só 10:1 arányú darált keverékéből.
Hozzászólás zárolva.