Ruzsa Magdival sétáltunk, beszélgettünk
Az énekesnő néhány hete egy étterem nyitópartiján elbűvölte a megjelenteket és a médiát ragyogó nőiességével, mely egyesek szerint a szerelem, mások szerint egy-két felszedett kiló eredménye. A „Séta van!” kampányhoz csatlakozva arról mesélt, hogyan találkozott a gyaloglással és mit jelent számára a sétálás: reméljük, ragyogásában a sétának és a gasztronómiának is szerepe van, hiszen a Séta van! nyolc hetes kampányának következő sétatémája a budapesti gasztronómia
Köztudott rólad, hogy nem városban születtél és nőttél fel. Hogyan gyalogoltál-sétáltál gyerekkorodban?
Igen, falun nőttem fel, ahol az embereknek a nagyobb távolság sem jelent gondot, ha nincs autója vagy biciklije, így aztán a falusi ember nagyon sokat sétál, a középiskolát is úgy jártam ki, mind a négy évet, hogy minden nap gyalogoltunk a suliig és minden nap vissza, ezek után el is szégyellem magam, hogy amikor leugrok a boltba, sokszor autóval teszem.
Szinte született sétálóként mi a véleményed a gyaloglásról, van-e helye szerinted az aktív pihenések palettáján?
A sétálás tud pontosan ugyanolyan lenni, mint a futás, hogyha az ember sűrűn megteszi, csak sétálás közben még a levegőért sem kell kapkodni. Megértem azokat az embereket, akik a nagyvárosban, a szmogban, és a betonfalak között nem szívesen sétálnak; ilyenkor érdemes elmenni parkokba, elmenni Dobogókőre, és hozzá hasonló helyekre, mert a természetben való sétálás sokkal többet ad.
Van-e olyan, számodra emlékezetes sétaélményed, amit szívesen megosztasz velünk?
Amikor először Budapestre érkeztem, a vonatom a keleti pályaudvarra futott be hajnali ötre. A Róna utcába kellett eljutnom délre, s mivel nem ismertem senkit, nem igazán tudtam mit kezdeni az időmmel. Eldöntöttem, hogy lejárom magamnak az utat, nehogy visszafelé eltévedjek, és mivel az idő nem nagyon akart telni, így fél hattól délig le-föl sétáltam a Róna utca és a Keleti pályaudvar között. Közben azzal szórakoztattam magamat, hogy minden ember arcát jó mélyen megnéztem, és megpróbáltam átvenni a pesti ember ritmusát, figyeltem a beszédüket, a ruházatukat, az arcok mondanivalóját, közben szaglásztam ezt a különös városi levegőt, és ez által kicsit könnyebben megértettem ezt a számomra annyira új világot.
Mit jelent számodra ma a sétálás?
Sétálás közben mindig azt érzem, hogy része vagyok ennek a Nagy Egésznek, és nem egy dobozban ücsörgök egész nap.
Hozzászólás zárolva.