A hangod elárulja a lelkiállapotod. Nézzük, hogy jellemez…
Amikor beleszól a telefonba, már az első szavai után tudom, hogy szomorú, de azt is rögtön „leveszem”, ha ideges, és azt is, ha éppen jó kedve van. Hangunk kifejezi a mindenkori hangulatunkat és azt is, ami az évek során „lerakódott”.
Vannak helyzetek, amikor a saját hangod se úgy szól, ahogyan azt te is megszoktad. Néha suttogó, máskor rekedtes, időnként élces és hangosan zengő, vagy éppen fakó és bizonytalan. Magad is meglepődsz azon, amikor egyáltalán "ki se jön"…
Amikor egy ismeretlennel telefonálsz, csak elképzeled az alakját, termetét, – nem látod. De ha személyesen is találkozol vele, gyakran meglepődsz, nem ilyennek gondoltad.
Volt már példa arra, hogy egy robosztus testből csak egy halk susogás "tört" elő, vagy ugyanígy furcsa volt a finom, gyenge termethez a mély és erőteljes hang.
Rüdiger Dahlke orvos-pszichológus szerint, a hang ilyen esetekben tünetté válik, mert nem illik a testalkathoz, nincs meg az összhang. Ez pedig sok mindent elárul "gazdájáról" is.
Nézzük, milyen érdekes és "kóros" megállapításokra jutott vizsgálatai során:
– A tekintélyes testből nyöszörögve előtörő csipogó hang olyan tulajdonosról árulkodik, aki nem mer élni a lehetőségeivel, és nem képes kihasználni őket. Nem engedi a hangjának, hogy megremegtesse a testét. Külső megjelenésével ellentétesen, teli van szorongással, hiányzik belőle az önbizalom.
– A reszkető hangban szintén ott van a szorongás, ám bizonyos helyzetekben a belső mozgalmasság és elfogódottság is okozhatja a hang remegését.
– A fakó hang, olyan megszeppent emberek sajátja, akik túl korán kényszerültek arra, hogy meghunyászkodjanak, és nem volt lehetőségük az erőteljesebb önkifejezésre, saját erejük kibontakoztatására.
– Aki elmosódott hangon és tagolatlanul beszél, azt nagyon nehéz megérteni. Vajon ő akarja-e igazán, hogy figyeljenek a mondanivalójára? Vajon saját maga számára világosak-e azok a gondolatok, amelyeket olyan érthetetlenül enged szabadjára?Akinél a szavak egymásba folynak, arról nagyon gyorsan kiderül, hogy gondolatai zavarosak, álláspontja nem elég határozott, és beszéde nem más, mint üres locsogás.
– A bizonytalan, gátlásos és susogó hang tulajdonosa szinte "könyörög": Ne bánts, és én sem bántalak!" A hangsúlyos szelídség azonban gyanút is kelt: vajon őszinte-e, nem csak egy báránybőrbe bújt farkassal van dolgunk? A síró, nyöszörgő hang szinte minden erőt és nyomatékot nélkülöz. Vagy ha lenne is súlyuk a szavaknak, szorongás akadályozza a hangos kinyilvánítást.
Hozzászólás zárolva.