A boldogság három titka…

Erre a pár sorra úgy tekintettem két nappal ezelőtt, amikor megtaláltam mint egy nagy ajándékra. Jó volt olvasni Nagy Lajos sorait. Mert olyan kérdésre ad írói választ, amelyre pontosan, szabatosan csak kevesen tudnánk felelni: hogy mi is a boldogság. Pedig érezzük, ki gyakrabban, ki ritkábban. De vajon azt tudjuk-e, hogy mi a titka, hogyan lehet elérni?

A következő tanácsokon – úgy gondoljuk – mindenkinek érdemes elgondolkodnia.

Megbocsátás: meg kell tanulni megbocsátani a másiknak. Nem kell persze elviselni mindenki viselkedését, de fel kell szabadítanunk lelkünket a harag alól, amely félelmet és gyűlöletet szül. És boldogtalanságot. Ugye Ön is érezte már, milyen jó érzés szállta meg, amikor hosszú idő után végre egymásra mosolygott ellenségével, őszintén. Élje át gyakrabban! Aki ugyanis nem bocsát meg embertársainak, az ugyanolyannak látja a múltat és a jövőt, ellenáll a változásnak.

Elengedés: engedjük el azokat a dolgokat, amelyek nyomasztanak minket. Az elengedés sok mindent jelent egyben. Hiszen jót tehet egy nagy ordítás, amellyel kiengedjük magunkból a régóta bennünk lapuló feszültséget. De ahhoz, hogy hosszú távon önmagunkra találjunk, el kell engednünk embereket is. Megbékélni azzal, hogy az egyik szerettünk, már nincs velünk, hogy az egykori szerelmünk mást választott. Ez talán a legnehezebb, de sikerülhet.

Elfogadás: ha meg akarunk szabadulni a felesleges feszültségtől, csak egyet kell tennünk: elfogadni a többieket úgy, ahogy vannak. Nem kell mindenáron megváltoztatni azt, akit úgysem lehet, vagy ha mégis, a befektetett energia több, mint az elért siker. Az igazi szerelem azt jelenti, hogy úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van.

És persze magunkat is el kell fogadnunk, hiszen a belső békének önmagunk személyisége az elsődleges feltétele. Ez nem azt jelenti, hogy ne kellene megpróbálnunk törekedni a változásra. Nem. De amink van, és amin nem tudunk változtatni, azt fogadjuk el. Hogy hogyan? Szerintem az egyik legjobb fegyver a nevetés. "Boldogok azok, akik nevetni tudnak magukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak" – írja Gyökössy Endre.