Mosom kezeimet!-avagy az erkölcsi tisztálkodás

A torontói egyetem viselkedéskutatója, Zhong professzor szerint oly régóta készpénznek veszik a morális és a fizikai tisztaság közötti összefüggést, hogy megdöbbentő, hogy senki sem mutatta ki ennek gyakorlati bizonyítékát.

A pszichológusok tényként kezelik az "árulást" követő jóvátétel belső kényszerét. Ha például egy keresztény valamilyen istenkáromló szöveget olvas, utána gyakrabban jár templomba; ha egy liberális megkülönböztető módon viselkedik, szívesebben végez önkéntes, szociális munkát.

A tisztálkodás igénye kisebb bűnök vagy csalások elkövetése után fokozódik, ami tudat alatti törekvés a lelkifurdalás enyhítésére – a morális identitáson esett folt eltávolítására tett kísérlet. Ezt jelképes vagy erkölcsi tisztálkodásnak nevezik. A vizsgálat beigazolta, hogy tényleg működik – legalábbis kisebb bűnök esetén – megkönnyebbülést hoz. A vizsgálat alanyai kézmosás után jobban érezték magukat.

A kísérletben résztvevő diákok egyik csoportjának egy múltbéli erkölcstelen cselekedetüket kellett felidézni (például egy barát elárulását), a másik csoportnak pedig egy jótettet (mint a talált pénz visszaadása). Ezután a diákok jutalom gyanánt ceruza vagy kéztörlő kendő közül választhattak. Azok, akik szégyenletes tettet idéztek föl, kétszer akkora valószínűséggel választottak törlőkendőt.

Fentiekre jó példa a Macbeth New York-i előadásának színészeinek tapasztalata: a kimerítő darabbeli gyilkosság után a színészek sorban álltak az egyébként ritkán használt színházi zuhanyzóban, hogy addig se kelljen várniuk a tisztálkodással, amíg hazaérnek.

Érdekes lenne megfigyelni, vajon politikusaink háztartásában mekkora a kézmosó-szappan fogyás…