Aki nem tud ellazulni, az nem képes megfeszülni sem

 Lehet, persze hogy sok mindenen már csak a kínunkban nevetünk, azon is, amin sírni volna jó, pedig nem lehet nagy általánosságban azt állítani, hogy a magyar ember, ahogy találékony, vendégszerető, úgy ne volna víg kedélyű, humoros,… pedig sajnos sokszor nincs meg az okunk a nagy hurrá optimizmusra.

A jókedv nélkülözhetetlen az értékes élethez, mert képtelenség, hogy a sors által ránk mért nehéz helyzetekben se legyünk képesek arra, hogy jó kedéllyel fogadjuk a rosszat, a hullámvölgyeket is. Hiszen úgy gondoljuk, hogy nem történik a világon semmi ok, előzmény, és következmény nélkül, minden rossznak vége szakad egyszer, semmi sem tart örökké, és csak egy biztos ugye a halál, de miért ne nevetnénk, kacagnánk, felszabadultan, hahotázva az arcába?

 Miért kellene mindent méla undorral, közönnyel fogadnunk, mintha érzéketlenek lennénk?

A nevetés, nem egy kutatási eredmény igazolta már, meghosszabbítja az életet, kiegyensúlyozottabbá tesz, megszabadít sok gátló tényezőtől, és szimpatikusabbá tesz.

Szilveszter estén persze a nagy többség felveszi a szó valódi és átvitt értelmében is az álarcot, mert ahogy karácsonykor divat a szeretet túlcsordulása, úgy december végén muszáj mosolyogni, nevetni, vidámnak lenni, mert ezt kívánja az alkalom.

 Hogy nézne az ki, ha nem tülkölnénk a másik arcába, ha nem ordítanánk, hogy BUÉK!

 És hogy venné az ki magát, ha nem durrogtatnánk pezsgős üvegeket, ha nem szórnánk divatos szemetet, ha nem dobálnánk petárdákat egymásra és a parkoló kocsik alá?

Nem sikk rosszkedvünk lenni, magunkba fordulni, sajnáltatni magunkat. És igenis jó az, ha, teletömjük magunkat lencsével, ha még maradt hely bennünk a hal és a bejgli mellett.

 Viszont üdvözítő és felemelő érzés lenne azt tapasztalni, hogy másnap, ha kissé másnaposan is, de az emberek nem veszítenék el azt az arcukat, amit előző este mutattak, mikor a város díszbe öltözve egy család benyomását keltette, ahol boldog és boldogtalan (képzavar), egymásnak teljesen ismeretlen emberek tudtak boldog új esztendőt kívánni, és egymásra mosolyogni sem esett senkinek a nehezére. Jó lenne, ha a jókedvünk nem csak a külvilágnak, és az év végének szólna.