Hogy születik a szerelem?
Van szerelem az első látásra – van „lopakodó” szerelem – és van egy csomó változat a kettő között. Az első áramütéshez hasonlóan egyszer csak megtörténik velünk, a második tényleg észrevehetetlenül közelít meg és talál el – a többi meg így vagy úgy, vagy egészen másként…Az ember csak érzi a pillangó szárnypróbálgatásait a gyomrában, állandóan vigyorog és hülyeségeket csinál, miközben egy kicsivel a járda fölött közlekedik
És a sokadik ilyen állapot után már in statu nascendi (a keletkezés pillanatában is) minősíteni, akár hasonlítani is tudja az élményt, és tiltakozik (tagadja, vagy elmenekül) – avagy megadja, átadja magát az újabb őrületnek, reménykedve, hogy most jobban fog tudni vigyázni magára…
Utaltam már a feromonokra, ezekre az önazonosító illatmolekulákra, amelyek annyira erős hatásúak, hogy a növényvédő szakemberek fogamzásgátlóként használják őket a rovarok között. Ezoterikus pszichológusként – nem lebecsülve a feromonok szerepét – elsősorban az anima és az animus ősképéről szólok (ismét, de most részletesebben), mert nagyon jól értelmezhető általuk sok dolog.
Carl Gustav Jung – megint Jung – fogalmazta meg számunkra az anima-animus ősképet, amely a több ezer éves jin-jang elvhez hasonlóan átjárja kapcsolatainkat. Az egy, oszthatatlan és halhatatlan lélek (amely ugyanakkor a világlélek része és az isteni szikra hordozója) tartalmazza mindnyájunkban a nőkről és a férfiakról összegyűlt őstapasztalatokat: a nőkben az animus képviseli férfi-modellt, a férfiakban az anima a nőit.
Ezek az őstapasztalatok a kollektív tudattalan archetipikus szimbólumaiban és képeiben szunnyadnak, és kiegészülnek az egyéni vagy személyes tudattalanban összegyűlt, az ellenkező nemű szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel kapcsolatos – nem tudatosult – információkkal, beleértve a nagy családból és az egész társadalmi környezetből származó, a nemi szerepet hordozó modelleket is.
Nézzük ennek a kicsit elvont fejtegetésnek az érvényesülését a gyakorlatban!
Az anima a férfiben ható női, az animus pedig a nőben ható férfi lélekrész. Mindkettő tartalmazza természetesen a sajátját is, de amellett, azt kiegészítve, bizonyos szempontból annak ellenében ott él a másik is. Vannak aztán férfias nők és nőies férfiak; róluk látszik, lerí, hogy túlsúlyban vannak bennük a másik nem stílusjegyei, tulajdonságai. És vannak, akikről csak akkor vesszük ezt észre, ha megszólalnak vagy más módon megnyilvánulnak.
Megkísérelve a lehetetlent, nézzük, "hogy lesz ebből szerelem?"
Hozzászólás zárolva.