„120 kiló vagyok, mégis szépnek érzem magam…”
Önök szerint meg lehet fogalmazni egzakt módon a szépség fogalmát? Mitől szép valaki, s mitől nem? Csak fizikai tulajdonságai vannak a szépségnek, vagy lelki, spirituális is? Már maguk a kérdések is, a rájuk adandó válaszok sokfélesége és összetettsége pedig még inkább jelzi: a szépség relatív fogalom, s nagy mértékben függ nem csupán egyéni megítéléstől, hanem társadalmi szemlélettől, belénk ívódott dogmáktól.
Nem véletlen, hogy a különböző koroknak más és más a női szépség ideálja Divatdiktátorok próbálják manipulálni – többnyire sikeresen – a közízlést, az általános értékítéletet. Az éppen aktuális divatnak megfelelően nők milliói keserednek el, majd gyötrik magukat különböző kezelésekkel, fogyó – vagy régebben akár hízó – kúrákkal, hogy megfeleljenek az ideálnak.
Pedig a szépség több, mint egyszerűen a külső megjelenés, ezen belül is az arc fizikai, anatómiai harmóniája.
Nem véletlenek az olyan közismert kifejezések, mint üres szépség, hideg szépség, pikáns szépség, stb. Hiába felel meg hát az arc és a test az ideális szépség aktuális kategóriájának, ha nincs benne szellem (tudás, műveltség), lélek és érzelem, ha nincs tartalma, azaz egyénisége. Mély igazság rejtőzik a közismert mondás, a "szem a lélek tükre" mögött. Egy pillanat alatt megváltozik az arcról alkotott értékítélet is, ha az illető megszólal. Az életkor előrehaladtával pedig, egyre jobban megjelennek az arcvonásokon a belső, elsősorban a lelki és érzelmi vonások. A test ápoltsága, a megfelelő, az egyéniséghez, életkorhoz illő öltözködés is nagymértékben befolyásolja az összképet. A csinos és szép jelzők nem csupán rokonok, hanem szinte csak árnyalatnyi a különbség közöttük.
A szépség annyiban is relatív fogalom, hogy értékelése másoktól függ. Kívülállóktól, akik csak a külcsínt látják, s nem néznek mögé. S az, akit csak idegenek véleménye érdekel, az soha nem fogja szépnek látni saját magát, még akkor sem, ha méreteiben, szeme színében, bőre tökéletességében pont megfelel az aktuális szépség ideálnak.
Sokkal fontosabb, hogy mi milyennek látjuk magunkat. Tudomásul vesszük-e korlátainkat (pl. alkati adottságainkat), jól érezzük-e magunkat bőrünkben, s milyennek látnak minket, azok, akik valóban ismernek minket – összes belső értékeinket is. A legfontosabb, hogy az, aki szívünkhöz a legközelebb áll, szépnek lát-e minket. Bizonyára igen, hiszen azért (is) választott minket. Fogadjuk el, őrizzük meg szépségünket a maga összetettségében, s ne az ideáloknak akarjunk megfelelni, hanem saját magunknak, és párunknak.
Hozzászólás zárolva.